MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1966

14. ő. e. 1966. április 29. (106-164. o.) - 1. A párt helyzete, és fő feladataink a központi bizottság. 1966. február 24-i állásfoglalása alapján. A Somogy megyei pártszervezetek és pártalapszervezetek feladatai a IX. kongresszusra való felkészülés időszakában. Szóbeli kiegészítés: 108-110 - Jelentés: 111-134

fa MíJ *to munkastilus változásáról van szó, közeledjünk jobban az élet­hez. Ténylegesen nagy károkat okoznak az apolitikus vezetők. E tekintetben a jövőben sem lehet pardon. A jelentés is szól arról, hogy van olyan vezető, akit sokszor birálnak, de kel­lo-képpen az alapszervezet, a városi pártbizottság nem lépett fel vele szemben. Fő törekvésünk az legyen, hogy az apoliti­kus vezetőket arra kötelezzük, hogy a birálat során változás következzen be és ne peregjen le róluk a szó. A hibákkal szem­ben ne legyünk elnézőek senkivel szemben. Juhász elvtárs hozzászólásában mondotta, hogy sok esetben egyes vállalatok nem respektálják a pártbizottságot. Tegnap ezt hallottuk Csurgón is, hogy a vezető testület tevékenysé­gét többször az a körülmény akadályozza, hogy egyes megyei szervek behívják a vb-tagokat, a pártbizottsági tagokat, s nem adnak engedélyt arra, hogy a járási bizottsági ülésen részt vegyenek. Azt mondják nékik, ők adják a kenyeret. Fel lehet tenni azt a kérdést, hogy kinek ki adja a kenyeret. Ha nincs MSZMP, akkor nincs szocializmus épitése hazánkban és ezt lehetne még tovább folytatni. Kinek a bizalmából van­nak vezető állásba stb. Ilyen magatartást senki sem tanúsít­hat. A kongresszusra való felkészülés időszakában a pártpoli­tikánkban kifejezésre kell jutni annak, hogy eredményeink a munkásosztálytól erednek, s aki pökhendiskedik az eljátsza a bizalmat. Emlitésre méltó, amit Kimmel elvtárs mondott, hogy többhelyütt sokszor egymás ellen megy a játék elvtársak elvtársak között. Sokszor nem érti az ember, mi az oka, hogy intrikálják egy­mást, feljelentgetik egymást. Rendkívül alacsony színvonalon megy ez az "intrika". Kiviszik az utcára, ócsárolják egymást stb. Azt tapasztaljuk lépten-nyomon, hogy több helyen vezető elvtársak nem tudnak kikeveredni az ilyen kérdésekből. Tanul­ság, hogy jobban becsüljük meg egymást. Engem foglalkoztatott ez a kérdés és Kimmel elvtárssal is be­szélgettünk erről az ülés előtt. Látjuk azt, hogy iskolai fel­vételek előtt milyen összefogás van a kispolgárok között an­nak érdekében, hogy az illető fiát, lányát gimnáziumba, főis­kolára elhelyezzék. A mi esetünkben pedig néha ú^y tűnik, mintha egy-egy elvtárs külön sziget lenne a küzdőtéren. Érdemes lenne hasonló kérdésről is szólni, amikor egymás meg­becsülését vitatjuk. Olyan légkört kell teremteni, hogy min­den kommunista érezze, hogy reá szükség van. Ne csak statisz­tika szerint vonjuk le a következtetést, - a statisztika sok­1J.UUJ.WUUJ , KJ *-l J.J.J. V VJ.AC^-4-.^ <_A J- V^\^.«,J»l*^.*.J..I..*. GA, £S l_A. -U V *_> JLi w J- V W «J \s \J ^ Wk. 4JJ. V*** L^í. ^j ^ W « Alapvető kérdésekről van itt szó, a munkás-paraszt hatalom erősítéséről. Fokozottabb megbecsülésben kell részesíteni azo­kat, akik jóban-rosszban kitartottak a szocializmus ügye mel­lett.

Next

/
Thumbnails
Contents