MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1965

13. ő. e. 1965. október 8. (182-242. o.) - 1. A szocialista termelési viszonyok megszilárdítása és továbbfejlesztése a megye termelőszövetkezeti mozgalmában. Szóbeli kiegészítés: 184-186 - Jelentés: 187-213

- 5 A kialakult árak körüli problémával kapcsolatban; a termelőszövetkezetek többsége a i^elenlegl árak mellett a bővitett uQratermelést megoldani nem tudja. Mint megállapitással egyetértek, és azzal is, bogy a jelenleg felgyülemlet hitel nyűgként nehezedik a termelőszövetkezetek vállára. Ugyanakkor én, aint kivezető úttal az általános árrendezéssel a magam részéről nem értek egyet. Hea ezt látom a főkérdésnek, mert a jelenlegi árrendszerünk mellett kb. a termelőszövetkezeteknek a 30 százaléka képes a bővitett újratermelés megvalósítására és a termelőszövetkezeti tagságnak kitudja fizetni a munkája ellenértékét. Az árrendezés azt jelentené, hogy tovább nőne a diferencia a gyenge, közepes és a jó termelőszövetkezetek között. A másik dolog ami miatt nem ezt látom elsődleges feladatnak, hogy az általános árrendezés nem valószinü, hogy faagyobb termelésben mutatná meg a hatását. Az építőiparban lévő árrendezés sem sokat jelentett, a mxmkára különös hatással nem volt. Ha abból indulunk ki, hogy eddig is hajtottunk végre árkorekoiót pl, burgonyáira, akkor azt tapasztalhattuk, hogy hatással volt a többtermelésre. Tehát egy-két nem gazdaságosan termelhető növény árát kell rendésíni. Harmad sorban azért nem értek eayet, mert általános árrendezésről van szó. Általában az általános dolgok nem egyformán érvényesültek a termelőszövetkézetekben. Ilyen volt pl. az áruértékesitési kedvezmény, vagy a beruházásoknál adott kedvezmény. A gyenge termelőszövetkezetek ezekben nem részesültek. Ha szerintem árrendezéshez nyulunk hozzá, az lesz a helyzet, hogy a nagyobb termelőüzemek kerülnek előnyős helyzetbe, s ez növelni fogja a termelőszövetkezetek közötti különbséget és egy sor további problémát okoz. Negyedik sorban azért nem értek egyet; az ország anyagi helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy a legrosszabb körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek termelési ára legyen az érték meghatározó. Így árrendezés csak a rossz termelőszövetkezeteknek 10-20 százalékát hozhatná fel. ötödik sorban; ugy néz ki jelenleg, hogy az árarányok torzak. Két terméket emlitek meg, a burgonya és a kenyérgabona árának alakulását, mely szembetűnő. Magyarországon még a háborús években sem volt az, hogy egy mázsa gabona ára, egy mázsa burgonya árának felelt volna meg. A kivezető utat én abban látnám első kérdésként, hogy a termelőszövetkezeteknél oda kellene nyúlni, ahol a szubjektív és objektív okok idézték elő ezt a helyzetet, melyben jelenleg vannak. Ilyen termelőszövetkezet szerintem 70-80 van a megyében. Ezekben a termo^. őszövet kezet ékben kell elsősorban megoldani a problémákat. Állapítsák meg azt a minimális bért, amiért a mezőgazdasági munkaerő megfelelő szinten tartható, és foglalkoztatható. Erre azért van szükség, mert aki többet golgozik, az járjon is jobban a termelőszövetkezetekben.