MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6

67 Ezek rendkívül lényeges kérdések. Tehát megújhodásra van szükség. A megújhodásnak a mi pártunkban nemcsak hatalomban kell gondolkodni. Mi így gondoljuk. Az értelem és az érdek nem fényűzés. Ehhez több méltóságra és önérzetre van szüksége ennek a pártnak. Ezt a jelmondatot én úgy módosítanám, hogy demokrácia, jogállam, gazdasági eredmény, azaz fellendülés és akkor lesz szocializmus. A demokrácia tehát a kulcsszavam. Illyés Gyulával szólva: Erő és vígalom és Lyonban is győzöm. Papp János elvtárs: Tisztelt Pártértekezlet! 17.00 óra múlt pár perccel és nekem a reggeli álláspont szerint kötelességem egy pillanatra megállni és a pártértekezlet állásfoglalását kérni a folytatást illetően. 23-an kértek és kaptak eddig szót, 19 felszólalási, hozzászólási jegy van még itt az elnöki mikrofon alatt. Abban kell döntenünk, hogy ennek ismeretében folytassuk-e vagy lezárjuk a vitát. Ezzel kapcsolatban néhány dolgot szeretnék elmondani. Azon túl, hogy 23-an kaptak szót, úgy tűnik, hogy minden területről, ahonnan jelentkező volt, tehát nagyobb egységből volt felszólalás. Tájékoztatom a tisztelt pártértekezletet, hogy heten írásban juttatták el hozzászólásukat 16.30 óráig, de ez a hét név itt nem szerepel. Tehát 21 a tényleges felszólalási szándék. Szeretném azért felsorolni, hogy kik azok, akik eljuttatták a felszólalásukat: Puha János Tapsonyból, Varga Mária Nikláról, dr.Weisz Béla Bedegkérről, Lichter Sándorné a Pedagógiai Intézettől (az övé itt még szerepel), Laposa Lajos Marcaliból, Mihalics Veronika Kaposvárról, dr.Gyenesei István pedig a pontosító javaslatait juttatta el a szerkesztőbizottsághoz. Még egy megjegyzés. A felszólalásokban előfordulnak ismétlések, átfedések is. Ez természetes. Az is ig az, hogy a kérdéseket most már több felszólaló is azonosan, de más formában, más területről közelítette meg. Ez nem von le az értékükből, ezek így is jól hasznosíthatók, tehát ez nem érv az ellen, hogy folytassuk a vitát. Mégis azért szeretném megkérdezni azokat, akiknek a nevét most nem olvasom, de tudják, hogy felszólalási jegyük itt van és még szót nem kaptak, hogy van-e közülük olyan és hány, aki lemond felszólalási szándékáról és vállalja, hogy írásban juttatja el a szerkesztőbizottsághoz a felszólalását, hogy utána számoljuk meg, hogy még hányan vannak és utána döntsünk. Akinek itt van a felszólalási jegye és most itt úgy dönt, hogy még a testületi állásfoglalás előtt lemond arról, hogy szavát halljuk, viszont leadja írásban, az legyen szíves jelezni e szándékát. Ha én jól számoltam, akkor a 19 visszalévőből 8 maradt. A következő alternatívákat javaslom megfontolni: tehát 8-an vannak még, akik kitartanak abbéli szándékukban, hogy szót kapjanak. Három javaslatot mondok: az egyik az, hogy zárjuk le a vitát. A további hozzászólásokat, észrevételeket, javaslatokat a felszólalásra jelentkezők írásban juttassák el a szerkesztőbizottsághoz, amely természetesen ugyanúgy kezeli, mintha szóban elhangzottak volna. A második alternatíva: akik már leadták a felszólalási jegyüket, azok közül azokat hallgassuk meg, akik előre bejelentik és vállalják, hogy eddig el nem hangzott konkrét javaslatokat, véleményeket akarnak mondani és ezt egy-két percben, a helyükön felállva elmondják. Megkérdezem, hogy a nyolc ilyen felszólalási jogát fenntartó elvtárs közül ki az, aki ezt vállalja? Tehát öten vannak. Azért elmondom a harmadik változatot is: Úgy folytassuk a vitát, hogy a már jelentkezettek közül a küldöttcsoportok válasszanak ki egyet-egyet azok közül, akik még fenntartják igényüket, s akkor azok mondják el röviden a véleményüket.