MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6

••-» fi. 41 Levezető elnök Papp János elvtárs. Kováts Imre elvtárs: A Kaposvári Cukorgyár egyre kisebb létszámú párttagságát és azokat a cukoripari dolgozókat képviselem, akikben pislákol a Magyar Szocialista Munkáspárt iránti bizalom lángja. Hozzászólásomban a már sokat vitatott és ma már egyre inkább agyonhallgatott kérdésről kívánok szólni, a megyei pártbizottság gazdaságirányító tevékenységéről, gyakorlatáról, munkastílusáról. Tartalmilag talán nem fogok túlságosan sok újat mondani, de úgy gonc&on, hogy talán másképpen. Ha ez illetlenségnek tűnik, akkor ennek az az oka, hogy utoljára ilyen nagy fórumon 1980-ban vettem részt és elszoktam már attól, hogy igazodjak bizonyos regulákhoz. Annyi illetlenséget mégis nézzen el a tisztelt pártértekezlet, hogy bár kimértem, de lehet, hogy 30 másodperccel tovább fog tartani a felszólalásom. Pontosan egy hónappal ezelőtt láttak napvilágot az MSZMP Központi Bizottság agrárkérdései, amelyben többek között versenyhelyzetről, a gazdasági szervezetek esélyegyenlőségéről, az állami beavatkozás csökkentéséről, az államközi szerződések által előidézett hátrányos gazdasági helyzet felszámolásáról olvastam. Ismerős gondolatok voltak ezek. Ezeket a követelményeket az elmúlt években a mezőgazdasági üzemek, az élelmiszeripari vállalatok igazgatói, vezetői gyakorta megfogalmazták a megye gazdaságpolitikai vezetése felé is. Ugyanezt tette és teszi a cukorgyár vezetése is, amikor rendszeresen jelzéseket ad a jugoszláv-magyar cukorrépatermelés és feldolgozási együttműködés, a megye élelmiszergazdaságát érintő negatív hatásairól. Mindeddig minden eredmény nélkül. Az agrártézisekben megfogalmazott gazdaságpolitikai feladatokkal, célokkal a megyei pártbizottság és a jelöltek is - ezt visszahallottam - egyetértenek. Ugyanakkor az elmúlt években, hónapokban e feladatokat, célokat megfogalmazó, a gyakorlat nyelvére lefordító cukorgyári vezetőket, személyesen az igazgatót is, a megye gazdaságpolitikai vezetése megbélyegezte, megfenyegette, megfeledkezve arról, hogy a megye állami és politikai vezetése volt az, aki kiárusított, elkótyavetyélt egy oly an nemzetközi együttműködési lehetőséget, amely több száz millió forinttal növelhette volna a megye élelmiszergazdaságának teljesítményét. Ezért szavaztam úgy Saraudi elvtárs válaszára, ahogy tettem. A jövőre vonatkozóan indokoltnak tartom azt, hogy a megyei pártbizottság mellett működjön olyan szakértői bizottság, amely az országos szintű gazdasági kérdéseket vizsgálja, azoknak hatásait visszacsatolva továbbítja. Mert akár kormányzópárt lesz az MSZMP,akár nem, erre szükség van és úgy gondolom a képviselők, akik képviselni fogják a megyét, szükségük van ilyen szakértői véleményekre. A megyei pártbizottság még ma sem ismeri fel, hogy itt nemcsak és nem elsősorban a Kaposvári Cukorgyár gazdálkodási problémáiról van szó, hanem egy hibás kormányzati, politikai szintű gazdaságirányítási gyakorlatról és annak negatív hatásairól. A megyei párt-végrehajtóbizottságnak az elmúlt években nem volt bátorsága ahhoz, hogy saját, a Kaposvári Cukorgyár gazdálkodásával kapcsolatos 1985.február 8-i határozatának végrehajtását teljeskörűen áttekintse, szembenézzen azokkal a politikai tévedésekkel, amelyeket a megye vezetése követett el. Pontatlan voltam, amikor az országos napilapban azt nyilatkoztam, hogy a megyei vezetésnek mindig fontosabb volt a MÉM-mel való jó viszony, mint a Kaposvári Cukorgyár érdekeinek képviselete. Pontatlan voltam, mert a megyei vezetés a megye mezőgazdasági üzemeinek érdekeit sem tudta képviselni.