MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6

33 Ebben az időszakban ugy, ahogy itt tőben is hangoztatták kaptak önállóságot a városok, a települések. Ezzel az önállósággal akkor érnek valamit, ha élni is tudnak vele. Azok az emberek, akik az előbb felsorolt intézkedéseket eddig is erősen kritizálták, a jelen helyzetben miért várjuk azt, hogy ez a kritikai szellem nem fog növekedni. És kérdezem, mit tudunk tenni vele? Hogy tudunk odaállni az emberek elé, hogy emberek igazuk van, jogos az igényük, de mi nem tudunk tenni semmit. Ki az az állampolgár, aki ilyen vezetőt támogat? Azt a vezetőt, aki jogos és elismert igényét sem tudja teljesiteni. Olvasva a pártértekezlet anyagát, reálisnak tartom azt, bár én teljesen reálisnak tartottam a május pártértekezleten is mindazt, amit feltárt és ami hiányosságokat felsorolt. De újra azt mondom, mint akkor is tettem, hogy elveket és célokat fogalmaz meg, amelyeket bárki, bármely fórumon megfogalmazhat. Én sokkal nagyobbnak, sokkal nehezebbnek érzem a jelenldgi társadalmipolitikai helyzetet, mindenképpen fontosnak tartom, hogy legyen ey sorrenddiség, és mindent nem fogunk tudni megoldani és az az ember, aki egyidőben mindenre vállalkozik, valószinü dolgavégezetlenül fejezi be munkáját. Nem értek egyet azzal, hogy ugy soroljuk, hogy segitsük az időseket, a fiatalokat, a falvakat, és sorolhatnám tovább.Legyen egy sorrendiség, legyen egy döntés abban, hogy melyek a legfontosabbak, és azokat ténylegesen, konkrétan vállaljuk fel. Hogyan gondolja ezt a párt, hogy tud ebben konkrétan intézkedni és milyen lehetőségei vannak? Ma divat lett az elosztásban részt vállalni, mindannyian elosztani akarunk. Kérdezem én, hogy egy olyan országban, ahol a fizetésképtelenség kardja lebeg a fejünk felett, nem arról kellene elsősorban gondolkodnunk, hogy lesz-e mit elosztani, és azt, ami keveset el tudunk osztani, ténylegesen megint csak a sorrendiséggel tegyük. A dirrekt irányításból, egyik pillanatról a másikra hivatkozunk egy piacgazdaságra, ami nem létezik, és én ennek teljesen természetes következményének tartom azt az eredménytelenséget, azt az anarchiát, ami napjainkban van. Nincs rendben a tanács és a lakosság kapcsolata? Nincs rendben, hisz nem lehe rendben akkor, amikor a tanács nem tudja fölvállalni az állampolgárok jogos igényeit. Nem tud minden kérdésükre, korrekt, tisztességes választ adni. Nem beszélve arról, hogy a megoldásban nagyon sok gondjai vannak. Nincs tömegszervezeti háttér, nincs településelosztási felelősség, de helyette sincs semmi. Nincs átmenet, egyik pillanatról a másikra kimondjuk, hogy nincs a településeken ellátási felelősség, pedig én ugy gondolom, a legfontosabb mégis csak az állampolgár. Az az ember, aki ott él és az nem maradhat ellátás nélkül azért, mert valamelyik vállalat, valamelyik gazdálkodó szervezet nem tudja nyereségesen azt a feladatot teljesiteni. Hogy akarjuk akkor ebben az esetben a községekben az elvándorlást megakadályozni, az ottnai emberek életkörülményeit javitani? Tanács és vállalatok együttműködése. Én kicsit drasztikus leszek. Kuncsorgás, siránkozás az egyik oldalon, kegygyakorlás a másokon. Egyik pregnáns megnyilvánulása ez a protekcionizmusnak, a kéz-kezet mos gyakorlatnak, a nem legális idegfeszitő tevékenységnek. A térségi együttműködésekről csak kettő mondatot. Még mindig nem az igazi. Továbbra is az erős és a gyenge függőségi viszonynak hallgatólagos elismeréséről lehet itt beszélni, egy diktált együttműködés, mint kölcsönös érdekazonosság.