MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989
8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6
l*ü r 'L - 11 szűknek és később az általános iskolák és most a középiskolák, hiszen a szükséges tantermek egyharmad része pénzhiány miatt nem épült meg a megyénkben sem. Nem is beszélve a kollégiumokról, amelyek eddig is zsúfoltak voltak. Úgy tűnik, hogy napjainkban sme az állam, sem a tanácsok nem tudnak új iskolát építeni, ezért javaslom, hogy szükség esetén az alkalms középületeket legalább átmenetileg adjuk át az oktatásnak. Különösen a balatonparti középiskolák esetében megoldható lehetne a nagyobb üdülők közül iskolai, oktatási vagy diákotthoni célra átengedni épületeket. így a már meglévő, rendszerint csak a nyári három hónapban használt nemzeti vagyont kellene kisebb költséggel átalakítani és normális körülményeket teremtve, oktatásre felhasználni. Azt már nagyon bátortalanul mondom, hogy azt is el tudnám képzelni, hogy 100.-Ft-os eszmei áron megvásárolnák az épületeket az iskolák, hiszen erre már van példa egyéb vonatkozásban is. Miért ne követhetné ezt az állami juttatás. Az iskolafejlesztés másik jelentős forrása lehet a megyében a szakképzési alap ésszerű felhasználása szakképző iskolák fejlesztésére. Ehhez megyei koordinációra lenne szükség, mégpedig azért, hogy célirányosan használjuk fel ezt a megyében. Magyarul, ne menjen ki a megyéből, ne vonják el. Az állásfoglalás-tervezet egyetértést javasol a szakoktatással kapcsolatban a következő kérdésben. Kezdeményezőén lépjünk fel a középfokú és szakképzésa jövendő megyei igényekhez igazodó korszerűsítése érdekében. Eddig a tervezet. Számomra nem világosak a jövendő megyei igények. A jövendőt, mint határidőt sem tartom elfogadhatónak. Szeretném azt is hozzátenni, hogy az oktatási intézmények ma nincsenek olyan helyzetben és előreláthatólag a jövőben sem lesznek, hogy az üzemi igényeknek megfelelő naprakész szakember képezzenek. Az ötéves képzési idejű, műszaki szakközépiskola első évében pld. nem lehet egy ilyen egyértelműen eldönteni, hogy öt év múlva milyen üzemi igényekkel szembesül a végzett hallgató. A mai középiskola már az ezredforduló szakem béreit képezi, a mai elavult iskolai, esetenként üzemi technikai bázison. Elfogadható lenne számomra a szélesebb alapú, általános, konvertálható ismereteket nyújtó szakképzés mellett letenni a voksunkat. Olyan képzési feltételek és irányok szükségesek a megyében is, de országosan is, amely nem a munkanélkülieket, hanem a termelési folyamatban sokoldalúan alkalmazható szakembereket neveli, megteremtve a feltételeit a munka melletti, akár többszöri átképzésnek is. Kedves Elvtársak! Nem szívesen teszem, de e helyen mégis meg kell említenem, hogy nem a legrózsásabb a megye pedagógus társadalmának a közérzete és ez bizony nem hat kedvezően a bevezetőben elhangzottakra. Ez összefügg anyagi helyzetükkel is, amely nem fedezi az értelmiségi létük fenntartásához szükséges elemi szükségleteket. Többen mellékfoglalkozást vállalnak, erejükön felül vállalnak túlórákat, helyettesítéseket. Ezen a pályán ez egyértelműen káros, mert elmarad a permanens önművelés, hiányos lesz az órára való felkészülés. A pszichés leterhelés fáradttá, enerrválttá teszi a testületeket. Ez egyértelműen az alkotó munka ellen hat és a tanulók a kárvallottjai és ez a legnagyobb baj. Napjainkban, amikor egy közepes vállalat vezetője egymaga tízszer annyi jutalmat kaphat, mint egy háromszáz tanulólétszámú iskola személyzete, ez utóbbi 80-85 ezer forint éivente, akkor úgy gondolom, hogy jogos a pedagógusok elégedetlensége. Hozzáteszem, nem biztos, hogy a vállalatvezető prémiuma a sok, inkább a pedagógusoké megalázóan kevés. Talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, ha tényleg ilyen jól gazdálkodnak a vállalatok, akkor miért nem jut több az oktatásra?
