MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - 1. Vita az MSZMP XIV. kongresszusáig szóló megyei politikai feladatokról. Javaslat: 91-104

3 Helyzetünkről Somogy megye lakosságának életvitelében, megélhetési lehetőségeiben, ellátottságában - ide értve a gazdasági, társadalmi viszonyok széles skáláját érzékelhető a válság. Igaz, ennek hatása eltérő a rétegek, az egyes települések és térségek, a nemzedékek különbözősége szerint. Egészében véve mégis tapasztalható a kialakult helyzet miatti erőteljes, általános elégedetlenség.Különösen nyomasztóak: a lakosság csaknem egynegyedét kitevő nyugdíjasok megélhetési gondjai, a segítő szülői hátteret nélkülöző pályakezdők, családalapítók letelepedési nehézségei, egyes értelmiségi pályák alulértékeltsége,s hátrányos térségeink helyzete. A jelenségek hátterében megmutatkozik a megyében döntő fontosságú agrárgazdaság jövedelemtermelő képességének gyengülése is. A lakosság közhangulata, közérzete romlik; a májusi pártértekezletet követő bizakodást egyre erőteljesebb türelemhiány váltja fel, nő az egyes rétegek közötti feszültség, az életvitelt nehezítő túlmunkák vállalása gyengíti a családok összetartozását, a terjedő szegénység a tűrőképességet teszi próbára. Tapasztalható a politikától való elfordulás, a számonkérés és szemrehányás. A szembenállás is. A válságos helyzet érezteti kedvezőtlen hatását a közrend és a közbiztonság területén is. Az MSZMP megyében mőködő alapszervezeteinek, a megyei pártmozgalom egészének érdeke, hogy szembenézzen a helyzetből fakadó szükségletekkel, levonja az ebből adódó következtetéseket. A válságos helyzet nem egycsapásra állt elő: eredői nem csupán a megyében keletkeztek. Jeleivel a nyolcvanas évek kezdetétől fokozatosan és folyamatosan találkozhattunk - radikális, felelős, reformigényű felvetésük viszont elmaradt az MSZMP XIII. kongresszusán és az 1985. évi megyei pártértekezleten is. Azóta ismertté váltak azok a politikai következtetések, felismerések, amelyek a fellendülést mutató periódusok, az eredmények ellenére is, a gazdasági, társadalmi irányítási-döntési mechanizmus (modell) egyoldalúságára, elégtelenségére utalnak. Ebből azonban nem az önfelmentés, hanem a kritikus helyi, megyei szembenézés igénye következik a további teendőkre nézve is. A válsághelyzet okai nem csupán vezetői, irányítói presztízstényezőkben lelhetők fel: voltak helytelen káderpolitikai döntések, amelyek jelentékeny anyagi-erkölcsi kárt okoztak. Ezzel együtt érvényesült az a beidegződés is, amely a központi hatalmi-politikai döntésmechanizmus megyei végrehajtásra, "adaptálásra" vonatkozó lényegéből és módszereiből fakadt, s amely azt az optimizmust