MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.)

70 a társvállalatok nem a legjobb minőségű állományt adják, ugyanakkor a nagyobb termelési költségeket ránk háritják. Ha tovább is csökken az ország sertésállománya - már pedig erre több tényező utal - és akkor még nehezebben és nagyobb költséggel tudjuk biztositani az alapanyagot, mint az olyan vállalat, amelyik saját megyéjén belül meg tudja termeltetni a vágáshoz szükséges nizösertéseket. Tisztelt Pártértekezlet! Felvetődik a kérdés, miért csökkent a megyében a felvásárolható sertés alapanyag annak ellenére, hogy a tervidőszakban a hatósági áron felül 50 millió forintos mennyiségnövelő, minőségjavitó felárként fizettünk a mezőgazdasági nagyüzemeknek. A háztájiba pedig kihelyeztünk négy év alatt 16 500 vemhes kocasüldőt.Csökkent, mert több állami gazdaság, tsz felszámolta az állományát - környezetvédelmi okok miatt. Ez részben objektiv tényezőnek tekinthető még akkor is, ha ez néhány gazdaságnál egybeesett az ágazat árbevétel támogatásának megszűnésével. Más üzemek, főleg tsz-ek pedig, mint veszteséges ágazatot szüntették meg a sertéstenyésztést és -hizlalást, habár nem ez lett volna az egyedül járható ut. Tovább csökkentette, az export árualapot a regionális üzemi vágóhidak létesitése és kapacitásuk bővitése is. Oelenleg mintegy 170-180 ezer darabos vágókapacitás van a mezőgazdasági üzemeknél. Megértem őket, hogy a sertéságazat jövedelmezősége érdekében ezt választották, mert nem tudta a húsipar árban és egyéb módon az eredménykülönbözetet megfizetni. Emellett pedig vállalatunk részére az export árualapok növelésére a tőlük átvett félsertésen semmi eredmény nem képződött, csak többletköltség. Az egyéb anyagok, melléktermékek, belsőségek, zsiradékok átvételére pedig több, mint 10 millió forintot fizettünk rá. A regionális vágóhidak többsége alkalmatlan exportvágásra, ezért javaslom, hogy közvetlen teritéssel, tőkehús és belső ellátásra dolgozzanak és érdekeltségüket ez irányba kell elsősorban megteremteni. A regionális üzemekben levágott sertés nagy része jelenleg megyén kivülre megy és ott keletkezik többlet-export árualap. Mi pedig más megyékből, még Gyuláról is hozunk be sertéshúst lakossági ellátásra. Ezért főhatósági szinten tisztázni kellene az ellátási felelősség kérdését, mert szerintem ilyen feltételek mellett nemcsak a húsiparnak van ellátási kötelezettsége, hanem minden sertésvégó üzemnek és igy a lakosság jobb közvetlen ellátásban részesülne. Ez évben ugyan néhány üzemmel közel 40 ezer db tőkesertés vágására és teritésére a megyei tanács közreműködésével megállapodtunk, de ez csak kisebb részét teszi ki a megyei igénynek. Tisztelettel kérem az újonnan megválasztandó pártszerveinket, hogy gondjaink megoldásához az illetékes kormányszerveknél történő ejárás során a megye gazdaságpolitikai feladatainak meghatározásakor,