MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.)

f-r 24 mozgalmi vezető /13,5 %/. A pártalkalmazottak aránya 17,5 % /58 fő/, az alkalmazottakat 16-an /4,5 %/ képviselik. A küldöttek összetétele is tükrözi az iskolai végzettség kedvező alakulását. 173 elvtárs /53 %/ végzett egyetemet vagy főiskolát, 80-an /24 %/ fejeztek be sikeresen valamilyen középiskolát, szakmunkásképzőt végzett a küldöttek 16,5 %-a /54 fő/, az általános iskola 8 osztályával 15 elvtárs /4,5 %/ rendelkezik. A legutóbbi megyei pártértekezlet óta növekedett a megye párttagsá?

ának politikai képzettsége, többen fejeztek be alap-, közép- és elsőfokú politikai iskolát. Alapfokú politikai iskolai végzettsége 50 küldöttnek van /15 %/, középfokút 98-an /38 %/, felsőfokút 136-an /41,5 %/ végeztek. Választott párttisztsége van a küldöttek 42 százalékának, több testületnek tagja 159 elvtárs /48 %/. Az állami, társadalmi, tömegszervezetekben és -mozgalmakban a küldöttek 48 százaléka visel tisztséget. Kitüntetése 156 elvtársnak, a küldöttek 57 százalékának van. Kérem a tisztelt pártértekezletet, jelentésünket fogadja el. A megyei pártértekezlet a mandátumvizsgáló bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta. Boros József elvtárs, a KAPOSGÉP igazgatója: Kedves Elvtársnők, Elvtársaki A beezsámoló szerint a megyei ipar termelése mintegy 10 százalékkal növekedett, az itt dolgozók létszáma viszont 8-9 százalékkal csökkent. Tehát a termelékenység javulása voltaa növekedés forrása. Az eredmény mögött - tanusithatom - nagyon sok munka van. Tulajdonképpen a piac felvevő képessége is gyenge volt, különösen a beruházási javak tekintetében. És valószínűleg még sok okot lehetne felsorolni, hogy miért nem tudott az ipar ennél nagyobb lépést tenni előre. Ismereteim szerint ez az átlagos növekedési mutató viszont ugy alakult ki, hogy igen komoly a differenciáltság. Ugy gondolom, az a vita már régóta nem vita, hogy a megyében a mezőgazdaságnak vagy az iparnak van- e elsőbbsége. Hiszen igen nagy vétek lenne az óriási értéket képviselő tradíciókat, természeti és szellemi adottságokat a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és az élelmiszeriparban nem kihasználni. És - véleményem szerint - ha Somogy perspektívában fel kivan zárkózni az iparban a nálánál e tekintetben fejlettebbekhez, akkor föltétlenül mélyreható elemzést követően meg kell fogalmaznia legfontosabb teendőit. Ez természetesen nem jelent egy negativ minősitést, hiszen a 60-as, 70-es években igazán szép, és elismerésre méltó eredmények születtek. De az extenziv fejlődési szakasz lezárult, és feltétlenül meg kell tanulnunk az intenziv módszerek hatékony alkalmazását is.