MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.) - 2. A megyei pártbizottság tagjainak és a XIII. pártkongresszus küldötteinek megválasztása. Szóbeli kiegészítés: 113-114 - Jegyzőkönyv: 148-151

53 E széles körű nevelőtevékenységben igen fontos szerep jut az iskolának. Az MSZMP Központi Bizottsága XIII. kongresszusra kiadott irányelveinek egyik fontos célkitűzése, idézem: n A művelődés térhóditása, az általános és szakmai műveltség gyarapitása társadalmi, gazdasági előrehaladásunk fontos feltétele." A kommunista pedagógusok, de minden pedagógus, aki hivatásul választotta ezt a pályát, a velük szemben támasztott jogos igényeket elismerik, és megtesznek mindent ezek teljesitése érdekében. Fő feladataink egyike az, hogy személyes példamutatásukkal megtanitsuk tanulóinkat a helyes önértékelésre, valamint arra, hogy igényeik a munkával és a társadalmi realitásokkal kell, hogy összhangban legyenek. Tudatosítanunk kell, hogy a szocializmus a munka társadalma, a képességeknek megfelelően végzett munka nemcsak jog, hanem kötelesség is mindenki számára. Ahhoz, hogy e területen az iskola komoly sikereket tudjon elérni, szükség van a társadalmi méretű példamutatásra is, de nem szabad figyelmen kivül hagyni a család felelősségét sem, hiszen nevelőmunkánk eredményességét jelentősen befolyásolja a szülői ház nevelésben betöltött szerepe. Az utóbbi évek egyik legmegdöbbentőbb statisztikai adata, hogy növekszik a sérült családok száma, csökken a családokban a gyermekekkel együtt töltött idő. Egyre több fiatal érzi magát elhagyatottnak. A szülők egy része nevelési gondjaik megoldását csak az iskolától várja. Közös gondunk a családdal az a tapasztalat, hogy a tanulók egy része nem képességei szerint teljesiti tanulmanyi munkáját. Negativ hatást fejt ki a tanulásra az, hogy a kvalifikáltabb munka nem párosul minden esetben megfelelő anyagi elismeréssel. A nevelő-oktató munka eredményessége szubjektiv és objektiv tényezők függvénye. A szubjektiv tényezők közül kettőt kivánok kiemelni: a személyi feltételek alakulását és a pedagógusképzés kérdését. Az 1980-as évet követő időszakban általában növekedett a szakosan ellátott órák száma. A falusi iskolák nagyságrendjüktől függően 75-85 % között képesek az órák szakos tanitását biztositani, ez fejlődést jelent. Ugyanakkor nem tudjuk a képesités nélküliek számát jelentősen mérsékelni, mert a végzett pedagógusok pályázatát gyakran hiába várjuk. Vannak, akik nem érzik hivatásuknak a falusi pedagógus-pályát, de azt is el kell mondani, hogy sok esetben nem vonzó az infrastruktúrájában elmaradott falu a várossal szemben, mert tény, hogy gyakran az alapellátás is hiányos. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a falusi iskolák többsége a tárgyi feltételek színvonalában jelentős hátrányban van a jól felszerelt városi iskolákkal szemben. Amikor a pedagógusképzésről szólók, nem tudom szó nélkül hagyni azt, hogy a felsőoktatási intézmények nem mindegyike tart lépest a kor követelménjeLvel. Elsősorban az ideológiai-politikai, de a módszertani képzés jelentőségére is gondolok. A legnagyobb gondot azonban a felvételi rendszerben látom, mert véleményem szerint a sikeres felvételt biztositó Dontszám elérése még nem biztositéka a pályaszeretetnek, a hivatásérzésnek, nem is szólva a pályaalkalmasságról.