MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.)

12 A természet biológiai egyensúly nem hiszem, hogy ezt elviselné. Szeretném hozzátenni, hogy a sertéstenyésztés ciklussága még bizonyos mórtékig elviselhető, de az eddigiekért is, amelyek 1960-1970-es évek közepén voltak, nagy árat fizettünk. Ugyanez a szarvasmarhánál nem viselhető el. Sertésnél egy év elég a felszámolásra, két-három év a felszaporitásra. A szarvasmarhánál két év a felszámolása, és hét-nyolc évre van szükség a felszaporitásra, a tenyésztői munkára pedig évtizedek kellenek. Nagyon egyetértek az állásfoglalás 7.oldal 2.bekezdésében megfogalmazottakkal. "Az érdekeltségi viszonyok javításával intézkedéseket kell tenni az állattenyésztés jelenlegi szintjének fenntartásáért, s külön a szarvasmarha és a sertésállomány csökkentésének megakadályozásáért." Nagyon egyetértek a határozati javaslatban megfogalmazottakkal, amely kimondja: "a figyelem a gazdasági teljesítőképesség fokozása, a gazdálkodás eredményességének, a hatékonyság növelésének, az export bővitésének javára összpontosuljon." E feladat megvalósításának lehetőségét a takarékos gazdálkodásban a munkafegyelem, a technológiai fegyelem betartásában látom. Ma a mezőgazdaság a termelése során 60-70 %-os ipari eredetű termékfelhasználást végez, épp azért ón a takarékosságot nemcsak mezőgazdasági üzemi feladatnak, hanem komoly társadalmi feladatnak tartom. A takarékosságot ott kell kezdeni, ahol a mezőgazdaság részére a gépeket, alkatrészeket, anyagokat gyártanak. Egyszóval gond van az árak és a minőség, azaz a használati értek tekintetében jó néhány esetben. Nem általánosítani akarok, vannak jó minőségű ipari termékek, amelyek jól szolgálják a termelést, meg is érik az érte adott pénzt, de sajnos sok esetben gyenge minőségekkel találkozunk, elég borsos áron. Igaz, hogy szélsőségeket mondok, de sajnos igazak: Hogyan érhet egy olyan ékszij 2.870 Ft-ot /=8 q búzát/, amely 3 napot bir ki a kombájnon, vagy egy olyan, amely 570 Ft-ba kerül, de egy-két órát bir ki. Vagy egy külső gumiköpeny, 11.440 Ft-ot, amely félévet bir ki. Csak pár példát ragadtam ki. Sajnos meg kell állapítani, hogy nem a valós használati értékek arányos cseréje megy végbe. Valamikor egy q búzáért 4 db ekevasat adtak, ma 4 q búzáért egy ekevasat. Kérdezem, miért kell a nem megfelelő minőséget megvenni. Két okból: nincs másik, csak ez van. Nem az a fájó gond az ágazat részére, hogy mi a megtermelt terményeink szinte 100 %-ét a vevő általi minősités alapján adjuk el, hanem amit vásárolunk, azt pedig az eladó minősítése és árai alapján vásároljuk meg. dó, erre lehet mondani, hogy vizsgáltassa meg. De engedtessék meg egy megjegyzés: Mégsem utasithatom az anyagbeszerzőt, hogy kostolja meg a növényvédőszert, vagy az agronómus a műtrágyát, vagy harapjon bele a csapágyba, hogy elég kemóny-e, amely négy km-ig birja ki egy gépen. Az igaz, hogy ott van és ott kell lenni az üzem képviselőjének az átadásnál, de sajnos nemcsak a szabványkészitésnél, amely között van még 1930-as évekből való is, pld. cukorrépa, összegezve tehát azt hiszem, az ágazat produktuma alapján kérhetjük azt, hogy legalább olyan minőséget kapjunk és olyan áron, amilyet adunk.