MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.)

9 Fájdalmas pontja az orvosi etikának a hálapénz kérdése. Az elmúlt időszakban alapvető változás e téren nem volt észlelhető, területünkön kirivó példái nincsenek. Tapasztalatunk mégis az, hogy a konkrét esetekben is és a vizsgálatok eredményei is arra utal, hogy oki tényezőként, ha közvetve is, de mindig befolyásoló tényezőként szerepel az orvos-beteg és az egészségügyi dolgozók egymás közti viszonyában. Közismert tény az a negativum, hogy az egészségügyi dolgozóknak csak egy része részesülhet benne, de ritkán beszélünk arról a veszélyről, amelyet az által okoz, hogy függőségi viszonyt tart fenn az orvos-beteg kapcsolatban és ez számos probléma okozójává válhat. Tudva azt, hogy megoldása szerteágazó problémákat vet fel, a fentiek miatt mégis szükségesnek tartjuk a kiút keresését a végleges megoldáshoz. A másik kérdéskör, melyhez szólni kivánok az értelmiségi, ezen belül a kisvárosi-vidéki értelmiségi dolgozók helyzete. Társadalmi viszonyainkban továbbra is meghatározó a munkás-paraszt osztályszövetség. Ennek talaján nagyrészt a két osztályból kikerülő értelmiség szerepe is mind nagyobb jelentőségre tett szert szocialista épitőmunkánk végzése során. A tudományos technikai forradalom, társadalmi-politikai intézményrendszerünk fejlődése, az ideológiaipolitikai munka megköveteli a szellemi dolgozóktól, hogy mind aktivabban működjenek közre céljaink elérésében. A szellemi munka zömét az értelmiség végzi, de mindinkább sajátjává válik ez a fizikai dolgozóknak is. A szellemi munka újratermeléséhez szükséges anyagi javak mindinkább növekednek. Megyénkben örvendetesen minden szakágazatban emelkedett az értelmiségi dolgozók szómaránya. Szakmai munkájukon tul részt vesznek a települések közéleti tevékenységében. Döntő többségükre a közéleti politikai nyitottság jellemző. Nagy részük az oktatásban, jelentős részük a mezőgazdaságban, iparban, egészségügyben dolgozik. Delentés még a jogászok, közgazdászok száma. Zömük a megyeszékhelyen és városainkban dolgozik, de fontos szólni a kisvárosi, vidéki értelmiség helyzetéről, mely sok tekintetben eltér a fővárosi-nagyvárosi értelmiségétől. Szakmai tevékenységükön tul meghatározók a kisváros ós vonzáskörzete szellemi arculatának alakulásában, a lakosságra történő kisugárzásban. Korábban a pedagógusoknak tulajdonitott "lámpás" szerepet mindinkább átveszi a többi értelmiségi, községekben az agrár- és egészségügyi értelmiség is. Nap mint nap el kell fogadtatniuk magukat kisebb, kritikusabb közösségük előtt, szakmai munkájuk végzése mellett gondolniuk kell arra, hogy akarva-akaratlanul sok tekintetben modellként szerepelnek, egyéni, családi életükkel, viselkedésükkel, öltözködésükkel, közéleti tevékenységükkel pozitiv vagy negativ hatást egyaránt kiválthatnak. A kisebb létszám előnyt jelent a jobb közösség kialakulása szempontjából, de hátrányos is, mert még egy-két fő indokolt kiesése is nagy terhet ró a munkatársakra. A szülőktől távol lévő fiatal értelmiségi házaspároknak nagy gondot jelent gyermekeik nevelése, ellátása. Szakmai továbbképzésüket, kulturális és szellemi igényüket plusz anyagi ráfordítással elégíthetik csak ki. Tudományos munkát a sokrétű követelmények teljesitóse mellett csak komoly erőfeszítéssel végezhetnek.