MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1980

6. ő. e. 1980. március 8-9. (2-301. o.) - 1. A megyei pártbizottság beszámolója a XI. kongresszus óta végzett munkáról, állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről. Szóbeli kiegészítés: 6-19

^io 35 nem szívesen vállalnak párt, tanácsi, tömegszervezeti munkakört. Ez a megállapítás jól tükrözi a gyakorlatot. A közelmúltban városunkban is több alkalommal előfordult, hogy több emberrel kellett tárgyalni, mire volt valaki, aki hajlandóságot mutatott fontos politikai funkció elvállalására. Meggyőződésem, hogy a káderek politikai funkcióba történő előléptetésével kapcsolatos követelményrendszerünk nem áll arányban a párttagokkal szemben más területen támasztott magasabb követelményekkel. Ha a magyar párt történetét vizsgáljuk, akkor találhatunk olyan korszakot, amikor a párt szavára - esetenként felkészültség és szakmai hozzáértés nélkül is - bátran, a nélkülözést is vállalva, mentek felelős vezető beosztásba a kommunisták. Mentek, mert ugy érezték, hogy a párt határozatai számunkra kötelezőek és a szocializmusért vivott harcban még anyagi áldozatok árán is vállalják a pártmegbizatást. Teljesitve ezzel a szervezeti szabályzatban foglalt és általuk is elfogadott követelményeket. Nevelőmunkánk gyengeségének és egyfajta elpuhultság-nak tekintem, hogy most, amikor a kádereink nagy része magas fokú szakmai és politikai műveltséggel rendelkezik - tehát képes lenne fontos politikai funkció betöltésére - különböző indokokra való hivatkozással elhárítok maguktól az ilyen természetű megbízásokat. Helyes lenne tehát a gyakorlati munkában megfontolni, hogy a felkészült, tehetséges, nem egyszer a párt segítségével kiképzett káderekkel szemben támasszunk magasabb követelményeket. Amikor ezt a témát a felelősség oldaláról közelitem meg, akkor szólnom kell arról a hovatovább tarthatatlan állapotról, ami a pártfunkcionáriusok, pártmunkások, különösen az üzemi pártbizottsági titkár fizetését és jövedelmét jellemzi. Naponta találkozunk olyan problémákkal, hogy az üzemi pártbizottságok titkárainak jövedelme messze elmarad az általuk politikailag irányított területen dolgozó, sok középvezető jövedelmétől. Ugy is mondhatnám, hogy néhány nagyüzemben, de jellemző ez az építőiparra is, a pártbizottsági titkárok jövedelme a 60, 70. a sorban. Ha elfogadom azt a tételt, hogy a kommunistáknak szerényen kell élni és odaadóan kell szolgálni a szocializmus ügyét, akkor se tudok egyetérteni a jelenlegi állapottal, mert miközben hirdetjük az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, ós hirdetjük, hogy aki többet tesz a társadalomért, az többet is kapjon, akkor a gyakorlatban kialakított ilyen jövedelem-eltéréseket ésszerűtlennek, indokolatlannak tekintem. Éppen ezért javaslom a megyei pártbizottságnak, vizsgálja meg a megyében a függetlenített üzemi pártmunkások jövedelmét és kezdeményezze, hogy az irányított terület által elért eredményektől függően a pártmunkások is, hasonlóan az állami vezetőkhöz, részesülhessenek év végi jövedelem-kiegészítésben, jó munkájuk arányában.