MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1975

5. ő. e. 1975. március 1-2. (2-248. o.) - 1. A megyei pártbizottság beszámolója a X. kongresszus óta végzett munkáról. Állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről és a szervezeti szabályzat tervezetről. Beszámoló: 127-186

szükség. Bizonyos szervek és vezetők — főleg gazdasági, állami terüle­ten — gyakran saját felfogásuk szerint értelmezték a káderpolitikát, vagy csak a nekik tetsző elvek érvényesülését segítették elő. A párt­szerveknél is előfordult, hogy a gazdasági vezetők munkáját csak a gaz­dálkodás eredményessége alapján bírálták el, és nem vizsgálták a vezetői magatartást, a munkahelyi légkört, a vezetők és a dolgozók közötti vi­szonyt. A hibák másik oka, hogy sem a párt-, sem az állami szerveknél nem volt eléj hatékony a káderpolitikai elvek végrehajtásának ellen­őrzése. Minden vezetővel meg kell értetni, hogy elsősorban politikai vezető, s a maga területén felelős a párt, a kormány politikájának megvalósításáért. Meg kell követelni minden vezetőtől, hogy szerezze meg a beosztásához szükséges — a határozatokban és rendeletekben előírt — politikai kép­zettséget, illetve állandóan képezze magát. A megüresedett vezetői posztok esetenkénti lassú betöltése az után­pótlás-nevelés, a kádergazdálkodás gyengeségeiből, valamint a tervszerű, előrelátó, kellően átgondolt kádercserék hiányából fakadt. A káder- és személyzeti munka egyik leggyengébb pontja az utánpótlás nevelése és képzése. Ez nagy jelentőségű kérdés, mert a vezetők közül a közeli évek­ben viszonylag sokan érik el a nyugdíjkorhatárt, másrészt a követelmé­nyek növelése is fokozza a utánpótlási igényt. A vezetők utánpótlását — összhangban a Központi Bizottság káder­politikai határozatával — mindenütt szervezettebbé és tudatosabbá kell tenni. Minden szerv és vezető munkáját aszerint kell megítélni, hogy mennyire biztosítja az utánpótlást, hogyan foglalkozik az utódok neve­lésével, képzésével. Az utánpótlás legfontosabb forrása az egyetemet és főiskolát végzettek köre. Különös figyelmet kell fordítani a munkás- és parasztszármazású fiatalokra. Az eddiginél céltudatosabban kell törekedni a munkában és a közéletben kitűnt, szervező- és vezetőkészséggel rendel­kező munkások, szövetkezeti parasztok vezetővé nevelésére és vezetői tisztségbe állítására. Formalizmustól mentesen kell növelni a nők bevo­nását a vezetésbe. Az ajánlásoknál, a kinevezéseknél — azonos feltételek esetén — előnyben kell részesíteni a női kádereket. Bátrabban kell vezetői feladatokkal megbízni az arra alkalmas fiatalokat. Fontos feladat, hogy szervezetten bonyolítsuk le a kádercseréket és a ká­derátcsoportosításokat. Fokozni kell a vezetők áldozatkészségre nevelését, hogy — a káderszükségletnek megfelelően — azokat a politikai funk­ciókat is vállalják, amelyek több munkával, nagyobb felelősséggel járnak. A hatásköri rendszer továbbfejlesztése, a döntési jogkörök decentralizá­lása, az alapszervezetek véleményezési jogkörének gyakorlása elősegítette a kádermunka demokratizmusának fejlődését. Kedvezően befolyásolta ezt a folyamatot a szakszervezetek számára biztosított véleményezési jog is. A demokratikus vonások erősödésével együtt növekedett az egyszemélyi felelősség. A káderek minősítése rendszeresebbé és tárgyilagosabbá vált. A hibákat is mind gyakrabban érzékeltetik. A személyi kérdések elbírá­lásában azonban néha bátortalanság, őszintétlenség tapasztalható. Előfor­dult a hatáskörök megsértése is. Több pártfegyelmi ügy bizonyította, hogy a vezető ismert hibáit az állami vagy gazdasági irányító szervek el­13

Next

/
Thumbnails
Contents