MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1970

4. ő. e. 1970. október 31. – november 1. (2-165. o.) - 2. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei és a szervezeti szabályzat tervezet vitáinak tapasztalatai, javaslat az ezekkel kapcsolatos állásfoglalásokra. Javaslat. Hiányzik - Szóbeli kiegészítés: 12-15

81 jezet a szabályozók között, amelyre ezt a megállapítást egyértelmeüen nem lehet alkalmazni. Itt elsősorban az átlagbér szabályozásra és a létszámgazdálkodásra vonatkozó sazbályozókra gondolok, melynek következtében több negativ jelenségnek lehettünk tanúi. Az átlagbér szabályozás a vállalatokat, szövetkezeteket arra ösztönözte, hogy igen sokszor alacsony bérű és nem egyszer olyan munkaerőket alkalmazzanak, akiknek foglalkoztatása nem volt mindig elkerülhetetlen és szükségszerű. Bérük az átlagbér alatt volt és a különbözeten a jól kvalifikált dolgozókat lehetett jobban megfizetni. E jelenséget illetékes szervek is korán észrevették, azonban az észlelléstől az első intézkedések megtételéig vizsonylag indokolatlanul hosszú idő telt el. Szerintem a szabályozókban hatályba helyezett intézkedések később sem hozták meg a kivánt hatást. Amelyik gazdasági szervezet béralap szempontjából kedvezőbb helyzetben volt vagy olyan nyereséget tudott elérni, hogy a létszámmal előbb vázolt játékot megengedhette magának, az a célszerű és indokolt létszámfejlesztést is meg tudta va^ósitani, főleg a más vállalatoktól származó munkaerőből. Ezáltal egy munkaerőáramlás indult meg, amely bizonyos mértékig feltétlenül egészségesnek mondható, azonban már régen tul vagyunk e jelenség otpimális mértékén. Országosan is, de megyénkben még nagyobb mértékben nap, mint nap tapasztaljuk e nagy mértékű fluktuáció káros voltát. E jelenségnek igen sokirányú negativ hatása volt és van. Nagy mértékben befolyásolja a termelékenység alakulását az általános munkafegyelem, a munkamorál romlását, a termékek minőségét, az újonnan belépő dolgozók begyakorolatlansága miatt. E témáról napjainkban egyre gyakrabban hallunk, egyre több fórumon emelik fel szavukat, akik aggodnak következményeitől. Ugy látszik, súlyponti problémának alakul ki már napjainkban. Ismeretessé váltak már a következő évek közgazdasági játékszabályainak elvei is e tekintetben és e fórumon felszoláásomnak az is egyik nspiráloja, hogy elmondjam, ugy látom és gyakorlati tapasztalataim alapján az a meggyőződésem alakult ki bennem, hogy az uj kilátásba helyezett szabályok, jóllehet előrelépést jelentenek, de nem fogják megoldani az optimálisnál lényegesen nagyobb munkaerő fluktuáció kérdését. A szabályozok lényegében meghatározzák a bérfejlesztési lehetőségeket és hogy mi ennek az ára, a bérfejlesztési adón keresztül. A szabályozok legnagyobb hiányosságának tartom, hogy a vállalatok hibáján, vagy hibáján kivül sok év óta kialakult helyezeteket szentesit, a gazdálkodó egységek 1966 évi bázis bérszint kihatásait érvényesiti meg további évekre vonatkozóan is. Ha egy vállalat pl. ezekben az időkben fejlődött, amikor még nem az intenziv fejlesztés volt a döntő kérdés, hanem foglalkoztatási gondokat, tehát társadalmi problémákat kellett megoldania, akkor tulajdonképpen ezért hátrányt szenved még a következő években is. A hátrány onnan származik, hogy az akkori időben felvett, viszonylag nagy létszámú és betanulatlan dolgozók közben gyakorlatot szereznek a munkában. Egy részük kvalivikált .szakmunkássá válik, lényegesen nagyobb munkateljesítményre lesznek képesek, ennek alapján jogos bérigényük is nő, és e növekvés önmagában is kimerithette az eddigi szűk bérfejlesztési lehetőségeket.