Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság iratai 1870-1918 (Kaposvár-Rijeka, 2011)

A kikötő és a város

kocsi rakományára való hellyel. Ezen kívül 23 vasúti raktár épült, 3625 vasúti kocsirakomány számára. Közben elkészült az olajfinomító gyár is. Ugyanebben az építési periódusban töltötték fel és nagyobbították meg a Fiumara-csatorna és Recina folyó által határolt ún. Deltát további 7 285 000 forint költséggel. A munkákat 1889-től tovább folytatták. A kikötőbe és raktárakba az állami költségvetés húsz év alatt, 1872-1892 között, az eredeti előirányzatot jóval meghaladva, 17 251 000 forintot épített be. A kikötő bővítése és korszerűsítése a háborúig töretíenül folyt az iratok tanúsága szerint.

Közben a kikötő forgalma is dinamikusan nőtt: amíg 1871-ben 257 gőzhajó fordult meg a fiumei kikötőben, addig 1895-ben már 4247.58 Az 1870-es évek elején egyébként összesen 5000, 1890-ben pedig 11 ezer hajó kötött ki Fiúméban.59

Igaz, hogy 1873 után közvetlen vasúti összeköttetése volt mind Magyarországnak, mind pedig Horvátországnak a tengerrel, a meghatározó mellékvonalak még sokáig a Déli Vasút Társaság kezében maradt. így jelentős mennyiségű áru kerül továbbra is — Fiume (Rijeka) kikerülésével — Triesztbe. Miután a magyar kormány államosította a vonal egy részét és azon alacsonyabb viteldíjat szabott meg, olcsóbban jutott a magyar búza és liszt, később pedig a cukor, valamint szlavóniai horvát tölgyfa a tengerre. A polgárosodásnak indult egykori horvát Határőrvidék fája és — később - Bosznia ásványkincsei is Fiúméban (Rijeka) kerültek hajóra, miután végre elkészültek a Száva melletti vasútvonalak.60 A város pályaudvarán 1908-ban összesen 248 114 utas fordult meg. Ugyanekkor 2 250 450 mázsa áruforgalmat bonyolított le az állomás személyzete.61

A kivitel tonnában mért mennyisége több mint tízszeresére emelkedett 1890-ig, pedig közben egy visszaesést is lehetett tapasztalni a kikötőben megfordult hajók számát illetően.62 A kikötő áruforgalma 1913-ig több mint két és félszeresére emelkedett, vagyis az évi 800 000 tonnáról 2 100 000-ra nőtt. A város Európa tizedik kikötője lett méreteit és forgalmát tekintve.63 Titka az volt, hogy - mint kikötő- és iparváros — a település bonyolította az Osztrák-Magyar Monarchia keleti területess Mo. vm. 182-184., 194. p.

59 Mo. tört. 6/1. 986. p.

60 Karaman, 1974/1. 196. p.; Bcrend T. Iván: Kisiklott történelem. Közép- és Kelet-Kurópa a hosszú 19. században. Bp., 2003. História, MTA Törttud. Int. 155. p.; Komlos, John: Az Osztrák-Magyar Monarchia, mint közös piac. Ausztria-Ma gyarország gazdasági fejlődése a tizenkilencedik században. [Bp.], 1990. Maecenas, (a továbbiakban: Komlos, 1990) 146. p.

61 Magyar városok stadsztikai évkönyve. 1. évf. Szerk. Thirring Gusztáv. Bp., 1912. Fővárosi Ny. (a továbbiakban: Thirring) 366. p.

62 Mo. tört. 6/1. 986. p.; Fiume kikötőjének hajózási forgalma az utolsó 70 évben (1814-tól 1884-ig) Összeáll., kiad. M. Kir. Tengerészeti Hatóság. Fiume, 1855 [1885]. Mohovich Ny.

63 Magyarország története. 7/1. Főszerk. Hanák Péter. Szerk. Mucsi Ferenc. Bp., 1978. Akadémiai K. (a továbbiakban: Mo. tört. 7.) 382. p.; A Magyar Korona Országainak 1901. évi külkereskedelmi forgalma. Bp., 1902. KSH. (Magyar stadsztikai közlemények. Új sorozat. 3.) 42. p.; A Magyar Korona Országainak 1904. évi külkereskedelmi forgalma. Bp., 1905. KSH. (Magyar statisztikai közlemények. Új sorozat. 13.) 44. p.; A Magyar Korona Országainak 1905. évi külkereskedelmi forgalma. Bp., 1906. KSH. (Magyar stadsztikai közlemények. Új sorozat. 17.) 32. p.

17