Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)
Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez -Somogy 1941-1945-
elismerte. 111 A gazdasági munkaügyi felügyelő 1941 augusztusában a megyében 14 gazdasághoz tartozó 34 pusztán és majorban tartott ellenőrzést a gazdasági cselédek és idénymunkások körében, azok lakás, élelmezés, járandóság és OMBI biztosítási ügyeivel kapcsolatban. Az életkörülményeket illetően csak egy (!) helyen talált feltűnően nyomorúságos feltételek között élő mezőgazdasági cselédeket. 112 A levéltárban sok ilyen és ehhez hasonló értelmű panaszokat, észrevételeket tartalmazó iratot őriztek meg. A kisiparosok munkalehetőségeit, illetve ezek hiányát már ismerjük. Az eddigi felfogással 113 ellentétben, itt nem feltétlenül egyfajta osztályellentétről, S a rá adott válaszról, tehát nem kifejezetten „osztályharcról" volt szó, hanem a háborús viszonyok által meghatározott városi és falusi kereslet-kínálati munkaerő-piaci törvényszerűségek felszínre törése és a szintén háborús körülmények determinálta állami-hatósági beavatkozás, továbbá a hadigazdaság érdekei között fellépő ellentétes előjelű hatásvonalakról, melyek kétségtelenül munkajogi, szociális és társadalmi feszültségekben öltöttek testet. A háborúra való készülődés, a Németországba történt kereskedelmi szállítás, majd pedig a harcoló hadsereg ellátása, továbbá a százezrek katonai behívása megszüntette a mezőgazdasági munkanélküliséget, aminek következtében - igaz nem az árak mértékében, - de mindenképpen nőttek a bérek is; ekkor egy-egy család több keresővel is rendelkezett, és mint már szóltunk róla - egyre krónikusabbá váló munkaerőhiány alakult ki. Az illetékes közigazgatási szervek többféleképp kísérelték meg a probléma orvoslását. Ebben külső körülmények is segítettek. 1939. szeptember végétől megjelenő lengyel menekültek hamar felkeltették a „magyarországi vállalkozók és mezőgazdasági gazdák érdeklődését". 114 A lengyelek pedig - ahogy ezt Lagzi István le is írta - szívesen helyezkedtek el a felkínált állásokban. 115 1941-től kezdve 1945-ig folyamatosan érkeztek az erdélyi, majd horvátországi, a kelet-magyarországi és délvidéki magyar menekültek is, akiket a helyi közigazgatási hatóságok úgy igyekeztek letelepíteni, kenyeret adni nekik, hogy közben a mezőgazdasági munkaadókhoz irányították őket. 116 Az 1939-es honvédelmi törvényre alapozva 1941-től kezdve rendeletek tömegével szabályozták a kötelező mezőgazdasági munkát, melynek során például a Kárpátaljáról hoztak a szigetvári járásba ruszin férfiakat. 11 A munkabéreket is, államilag beavatkozva, rendeleti úton maximálták. Nos, ebből két dolog következett. A munkaadók megpróbáltak titokban, a hatósági bérnél magasabb összeggel munkásokat magukhoz csábítani. 118 A munkát vállalók pedig - előnyös helyzetükkel élve - akartak alkudozások, szabotálások, munkabeszüntetések útján - több pénzt elérni. A példák sorával 119 illusztrálható eseteket a gazdasági mellett, természetesen, sokszor politikai okok is motiválták, s főleg 1943-tól, tehát ajurcsek-féle beszolgáltatási rendszer bevezetését követően párhuzamosan a tiltakozások száma is megnőtt. Ilyen esetekben - hadi és közellátási érdekeket is szem előtt tartva - több csendőrségi beavatkozás történt. 120 A munkaerőhiány olyan eseteket produkált, hogy azt egyszerűen az adott helyzettel való visszaélésnek lehetett nevezni. 1942. decemberében a Somogyvármegyei Magyar Királyi Gazdasági Felügyelőség munkaügyi felügyelője - a gazdaságoktól érkezett panaszok alapján - arról tájékoztatta a főispánt, „hogy a katonai szolgálatot teljesítő gazdasági cselédek itthon maradt közös háztartásban élő hozzátartozói, akik részére az érvényben lévő rendelkezések értelmében a lakás, tüzelő, kommenciós föld és tehéntartás, illetve tejjárandóság szolgáltatására a gazdaság továbbra is kötelezve van, s ezen kívül természetszerűleg, mint hadba vonult hozzátartozói a családi segélyben is részesülnek, a sürgős mezőgazdasági munkák idején sem hajlandók a több esetben napszámbér ellenében a gazdaságnál munkába állni. Tekintettel arra, hogy a gazdaságok ezen cselédek hozzátartozóit a lakás használatában továbbra is rendeletileg kényszerítve vannak meghagyni s így más gazdasági cselédet helyettük felfogadni nem tudnak, viszont a mezőgazdasági munkák zavartalanságának biztosítása megkívánja, hogy az alkalmazott éves gazdasági cselédek hozzátartozói amennyiben a gazdaságnak arra szüksége van - napszámot teljesítsenek az uradalomnál.
