Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez -Somogy 1941-1945-

Látható, hogy az állatexporton belül a szarvasmarha-kivitel kiugróan magas mennyiséggel részesedett. A jónak tűnő állattenyésztésnek azonban számtalan nehézséggel kellett szembenéznie: „Somogyvármegyének szövetségeseink ellátására július hó végéig 4000 drb s azontúl havonta 1000 db szarvasmarhát kell leszállítania. A lebonyolítást a vármegyei állattenyésztő egyesület végzi. Július hó l-ig több mint 3000 drb már leszállítást nyert. Átvételt nehezíti az a körülmény, hogy a leadásra elrendelt III. osztályú áruval szemben minőségi kifogást emelt az olasz átvételi szerv, s emiatt a helyi átvételt is nagyobb rostálással kénytelen az egyesület végezni."

95 A hivatalos jelentések lépten-nyomon visszatérő megállapításai szerint - nyilván a rossz takarmánytermések és a takarmánybeszolgáltatások miatt - főleg tavasszal nagyon gyenge volt az állatok kondíciója. Részben ezért, részben pedig a maga után sok kívánnivalót hagyó állat-egészségügyi helyzet miatt rendkívül gyakran ütötték fel fejüket a visszatérő járványok,

96 A fertőző száj- és körömfájás, a sertéspestis és a rühösség minden évben, a baromfipestis pedig különösen 1943-ban pusztított. A megye különböző régióiban szinte folyamatosan „állítottak fel zárt vészkerületeket", és ezzel együtt vasártartási tilalmakat vezettek be. 19,44 tavaszán a következőket jelentette a nagyatádi járás gazdasági felügyelője: „A jószág egészségi állapota eléggé kedvező, de főleg a szarvasmarhák igen lezsaroltak. A sertésállomány szépen gyarapodik. A nagyatádi német lóvásárok alkalmával 116 drb ló került megvételre, sajnos a fizetett vételár a kincstári lóárakkal azonosan volt megállapítva, és a legtöbb esetben a tényleges forgalmi árnak 5096-át sem érte el. Az idézet nemcsak az állatok kétséges egészségügyi és fizikális állapotára utalt, hanem egy már évek óta meglévő, sok panaszt szülő problémára, jelesül a lovak honvédelmi igénybe vételére is. A hadsereg jobbára a kisgazdák lovait vitte el, az uradalmak állományát pedig kímélte.

98 Az elvitt állatokért a honvédség becsértéket állapított meg, de ezt is késve fizették ki. Emiatt a tulajdonosok nem tudtak a „behívott" állatok helyett másikat vásárolni, ez pedig a mezőgazdasági munkát is hátráltatta, nem is beszélve arról, hogy az előző esztendőben megállapított becsértékekhez képest időközben a piaci árak lényegesen megemelkedtek.

99 Az agrárkonjunktúra 1943-tól kezdve gyorsan mérséklődött. Előjelei - a német gazdasági követelésekkel egyenes arányban - azonban már 1941-től, még a Szovjetunió megtámadása előtt felfedezhetőek voltak. Még a nyár elején jelent meg a vármegye főispánjának, mint közellátási kormánybiztosnak rendelete a liszt fejadagjának csökkentéséről.

100 A hangulatjelentések ismétlődő elemeként szerepeltek a falusi közellátás gondjai is. A források állandósult textiláru- és lábbelihiányról írtak. Kevés szappan, rézgálic, és a gépekhez szükséges üzemanyag érkezett a községekbe. A beszolgáltatások miatt soha sem volt elég zsír és liszt sem. Az alispán évnegyedes beszámolójában az 1942-es nyári betakarítás kapcsán elmondta, hogy - jóllehet kedvező nyarat hagytak maguk mögött, a csépléshez sok katonát is szabadságoltak és még az üzemanyag is elég volt - a vártnál gyengébb eredmények születtek. A végeredmények egy része minden bizonnyal az ellenőrök és a parasztok összejátszása folytán meg lettek hamisítva. A Kállay-kormányt ért német vádaskodásokra válaszolva Horthy levélben számolt be Hitlernek arról, hogy az 1942 áprilisi esőzések okán jelentős belvízkárok érték az országot, minek következtében 5-600 000 katasztrális hold került víz alá.

101 Somogyban is gondokat okozott a belvíz, főleg a Kis-Balaton térségében. 1943 legelejétől - a németországi szállítások fokozása következtében - jelezte a szokásos vidéki pártlátogatásáról Király József, a Magyar Élet Pártja megyei titkára, hogy a Jurcsek-féle beszolgáltatási rendelet került mindenütt az érdeklődés előterében: ez még a háborús eseményeket is háttérbe szorítja a gazdaközönség előtt".

102 A parasztok elégedetlensége rendkívül feszült közhangulatot okozott megyeszerte.

103 A darányiak például azért nem tudtak eleget tenni kirótt kötelességüknek, mert a község az éghajlati viszonyok és a föld minősége miatt - alapvetően burgonyát termelt, és ezt vagonszámra exportálták Olaszországba. Ezek után nem látták értelmét annak, hogy a