Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez -Somogy 1941-1945-

a termelésbe.

34

, A második világháború első esztendejének általános gazdasági konjuktúrája... nemcsak a nagyipar egészére terjedt ki, hanem magával ragadta a kisipart is. Magyarországon sem ekkor, sem a háború későbbi esztendeiben nem került sor a termelés koncentrálásának állami elősegítése ellenére, a kisipar erőszakos elsorvasztására. Sőt, a gyáripari termelés kiegészítéseként a kisipar bizonyos háborús megrendelést kapott, másrészt a munkáslétszám növekedése folytán a kitáguló belső piac kielégítésére is fokozatos mértékben kapcsolódhatott bele. 1938 után tehát a kisipar is rohamosan vont be új munkaerőt különösen a gépgyártás, a ruházati ipar, mely egyre inkább a nagyipar szétszórt manufaktúrája szerepét töltötte be, valamint a teljesen kisiparinak számítható építőipar, mely nagyarányú hadiépítkezéseket is végzett, növelte az általa foglalkoztatott munkaerő számát. Ez a konjunktúra, nézetünk szerint az önálló kisiparosok számát nem növelte jelentősen."

35 A Ránki által bemutatott országos helyzethez képest a somogyi kisipar fejlődése ellentmondásosabb volt. Somogy megye ipartestületei 1942-ben arról panaszkodtak az Ipartestületek Országos Központjának, hogy a tanoncok száma az ezt megelőző években jelentős mértékben csökkent. A fiatalok egy részét felszívta a konjunktúra, majd pedig a katonai behívások kapcsán létszámhiánnyal küszködő mezőgazdaság. A parasztgyerekek néhány évi kísérletezés után visszamentek a földekre, a középiskolát végzettek pedig inkább hivatalnoknak adták a fejüket. A műhelyekben leginkább a kisiparosok gyermekei maradtak meg. Az utánpótlásnak nyilván a kényszerűség folytán, időszakonként megemelkedett tanoncszerződtetési díjak sem kedveztek.

3

'' Az egyes szakmákat számba vevő összeírások még a „jobb időkben" is jelezték e társadalmi réteget nyomasztó gondokat. A szokásos statisztikai jellegű vagy az adóalapot számba vevő listák mellett ugyanis azok a névsorok is megjelentek, melyek a csökkenő nyersanyagok elosztását, esetleg az érintettek közvetlen haditermelésbe való bevonását, vagy pedig a katonai behívását célozták. Már az 1938-as esztendőre vonatkozó ipartestületi éves beszámolók is nagy elkeseredést regisztráltak. Az eltelt évet úgy értékelték, hogy a remélt gazdasági javulás nem következett be, és sokan a teljes pangás felé közeledést prognosztizálták. Az érzékelt romlást több ok meglétével is magyarázták. Leggyakrabban arra panaszkodtak, hogy csökkentek a kereseti lehetőségek,

37 sőt „az év vége felé kialakult feszült politikai helyzet, mely már-már háborús veszéllyé fajult, valósággal megbénította a gazdasági életet. Az áldatlan rémhírterjesztés következtében a fogyasztóközönség a beszerzések tekintetében tartózkodóvá vált."

38 Az építőipar és az ehhez kapcsolódó szakmák jutottak viszonylag a legtöbb munkához. A ruházati iparok azonban már a várt közszállítások elmaradását fájlalták. Az év során előfordult száj- és körömfájás pedig komoly károkat okozott a húsiparosoknak. A nagybajomi testület tagjai szerint az elmaradt gazdasági fellendülésnek három oka volt: az általános gazdasági válság, a kormány által megvalósított 8 órás munkaidő és szintén a kabinet útján megállapított ipari munkabérek. Az új munkaidő nem jelentett több munkakínálatot, s megállapított bérek sem hoztak javulást. Az emberek többsége nem tudott vásárolni, mert az emelkedő árakkal szemben jövedelmük viszont alig nőtt. „Nagy hiba volt a kormányzat részéről, hogy főleg a falusi kézműves iparosokat érdeklőén a mezőgazdasági munkások munkabérét nem állapítja meg. A kettő annyira szervesen összefügg, hogy azt egymástól elválasztani nem lehet. Amíg tehát az általános munkabér minden vonalon szabályozást nem nyert, addig az iparosság a munkabérek megállapításának sok hasznát nem veszi."

39 Egy 1941-ben datált marcali jelentés szerint hasonlóan egyébként az országos helyzethez - e téren nem sok változást lehetett elkönyvelni, hisz a munkabérek messze lemaradtak az élelmiszerek és a ruházati cikkek árától. Amíg az előbbiek 15%-kal, addig az utóbbiak 160-200%-kal emelkedtek. (Ezért is kényszerültek illegális úton nyersanyaghoz jutni.)

40 Az ipari munkabérek Somogyban voltak a legalacsonyabbak. 1939-ben a kisiparosok reménykedtek - a források szerint-, de bízni nem mertek a győri programban meghirdetett beruházások élénkítő hatásában.