Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években

részei harcoltak a kaposvári seregtest alakulatai közül. A Kis-Svábhegy, a Városmajor és Mátyás-hegy heves harcok színtere volt. Február 2-án a gyaloghadosztály új parancsnoka, Lehoczky Lajos ezredes a 6., 8. és 18. gyalogezred-parancsnokságokat Variházy Oszkár alezredes parancsnoksága alatt egyesítette, s gyülekezésükre a Bartók Béla (Horthy Miklós) út környékét jelölte ki. Február 5-én a Sashegyen harcoló magyar részeket a szovjet csapatok teljesen bekerítették, s a felmentésükre indított vállalkozások eredménytelenek maradtak. Február 9-én már csak a Gellérthegy és a Vár maradt a védők kezében. A budai hídfő szűkítésekor a 12. tüzérosztályból 240 fő, a hadosztály vonatosztályából 784 fő, a gyaloghadosztálytörzsből pedig 54 fő maradt le, illetve esett fogságba. A10. gyaloghadosztály megmaradt alakulatainak, parancsnokságainak a Körtéren, illetve a Bartók Béla úton gyülekező részei február 12-én hajnalban szovjet fogságba estek.

133 A megszálló szovjet parancsnokságok válaszút elé állították a fogságba esett magyar katonákat: vagy harcolnak tovább az ő oldalukon, vagy számot vethetnek kemény hadifogolysorsukkal. A többség a hadifogságot választotta. Az ez elől menekülni akarókról Budafokon névjegyzék készült. Bevetésük a Vár környékén azonban elmaradt, miután február 13-án a legtovább kitartó német és magyar alakulatok is kapituláltak. Buda ostromának utolsó napjaiban magyar katonák is harcoltak a szovjet hadsereg oldalán. Önálló század-, szakaszkötelékben, de nem egységesen vetették be őket. Általában a harcok kritikus és különösen veszélyes pontjaira kerültek. Legnagyobb veszteségeiket a Déli-pályaudvar környékén szenvedték el. A budai harcok elülte után az átállt önkéntes, s a hadifogoly magyar katonák egyaránt a jászberényi gyűjtőtáborba kerültek. Kisebb kiválogatott hányadukból alakult meg az új magyar honvédség 1. hadosztálya, a többségre pedig az embertelen oroszországi hadifogolyévek vártak.

134 A második világháborúban hadat viselt somogyi alakulatok történetén keresztül a magyar (had)történelem egyik legmozgalmasabb, de egyben legtragikusabb időszaka került bemutatásra. Az 1938. és 1945. közötti események végigpergetése során egy kényszerpálya íve rajzolódhatott ki előttünk, melynek somogyi vonatkozású színterei: Erdély, Ukrajna, a Don-kanyar, a Kárpátok és Budapest voltak. E vérzivataros időszak óta fél évszázad telt el. Ez még rövid idő ahhoz, hogy az emlékek elhalványodjanak. A második világháborút szerencsésen túlélt katonáink közül még sokan élnek, s a harcok hősi halottainak emlékét, ha még nem is a köztudatban, de az érintett családokban megőrizték. Az utókor kötelessége az, hogy méltóképpen emlékezzen, vállalja a nemzet sorsát, s egyben figyelmeztessen a népirtó háborúk céltalanságára.