Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években

A rögtönzött gyalogsági erők által

123 is megszállt solti hídfő védői november 13-ig súlyos veszteségekkel járó helységharcban - több szovjet támadást vertek vissza. A 10. gyaloghadosztálybeli csapatok a hídfő feladása után követték a seregtest zömét Gödöllőre, ahol november 16-tc51 Budapest védelmét látták el. A részben autóbusszal, részben gyalogmenetben Gödöllőre érkezett 10. gyaloghadosztály a Breith páncéloscsoport kötelékébe, s ezen belül a német 13. páncéloshadosztály alárendeltségébe került. A jobb szomszéd a német Feldherrnhalle, a bal szintén német 46. gyaloghadosztály volt. A magyar seregtest támogatására a gödöllő-valkói műút mentén gyülekező német 13. páncéloshadosztály részei voltak hivatottak. November 16-án a seregtest élszállítmányai - a 8. gyalogezred zászlóaljai - kirakásuk után azonnal bevetésre kerültek a Valkó községtől délre keletkezett 5 km-es arcvonalhézag kitöltésére.

124 Szerencséjükre nem ütköztek azonnal az ellenséges csapatok támadásába. A szovjet erők nagyszabású támadása november 18-án indült meg a gödöllő-valkói út mentén. Míg a 8. gyalogezrednél - egy századnyi csoport megadása vagy átpártolása miatt sikeresen tért nyert, a 6. gyalogezred visszaverte a rohamokat. A 8. gyalogezred védelme a következő napokban sem szilárdult meg, november 21-én gondoskodni kellett alakulatainak leváltásáról. November 22-én a 8. gyalogezred-parancsnok jelentése szerint a 8/1. zászlóalj 80 főből, a 8/II. zászlóalj pedig 160 főből állt mindössze. Az erősen megtizedelt és demoralizált 8. gyalogezredbeli alosztályok helyét Valkótól északkeletre a Dunaföldvárról megérkező 18. gyalogezred, illetve az 54. utászzászlóalj vette át. November 24. és 26. között a 18. gyalogezred zászlóaljai több ízben indítottak ellentámadást az elvesztett területek visszaszerzéséért. Ezen támadások eredmény-telének maradtak, s november 30-án a 18. gyalogezred parancsnoka már az alábbiakat jelentette: „...az ellenség újra támadásra készen áll, ami a nagy saját veszteségek és a csapatok erős kimerülése miatt betörésre vezetett."

125 A következő napokban a szovjet csapatok több ízben és több helyen törték át a 10. gyaloghadosztály Bag-Valkó-Dány községek vonalában húzódó arcvonalát. A seregtest két harccsoportja - a 18. gyalogezred-parancsnoké (18. gyalogezred, 10. felderítő osztály) és a 6. gyalogezred-parancsnoké (6. gyalogezred, 8/III. zászlóalj)- mindinkább hátsóbb állásokba szorult vissza. A seregtest arcvonalához november végétől más alakulatok csatlakoztak. A bal szomszéd a német 13. páncéloshadosztály, a jobb pedig a Varsó környékéről visszatért, dél-dunántúli alakulatokból álló 12. tartalék hadosztály volt. 1944. december elejétől egyre kritikusabb és lehangolóbb leírások olvashatók a 10. gyaloghadosztály fennmaradt naplójában a csapatok állapotáról és harcértékéről. 1944. december 9. ,A szomszéd hadosztállyal csatlakozás nincs. A csapatok igen leharcolt állapotban vannak, ellenálló erejük igen csekély, tartalék nincs, a helyzet válságos." 1944. december 10. „... a legénység igen kimerült és fáradt, ellenálló ereje igen csekély, a létszám erősen leapadt, és a hézagokba a 6. gyalogezrednél utászokat és csendőröket kellett bevetni... A nap folyamán a hadosztályparancsnok több parancsot adott ki a visszaözönlés meggátlására és intézkedett a csellengők felkutatására."

126 December 11-én a szovjet csapatok a valkói műút mentén benyomultak Gödöllőre, ahonnan a 10. gyaloghadosztály-parancsnokság az előző nap költözött át Kerepesre. A magyar csapatok ekkor már csak a fegyelmezés és az anyagi ellátás tekintetében tartoztak magyar parancsnokságok alá. Harcászatilag német alakulatok irányítása alá kerültek, melyek december közepétől beékelődtek az egyes magyar csapatrészek közé. A 10. gyaloghadosztály élelmezési létszáma 1944. december 16-án az alábbiak szerint oszlott meg: „Hadosztálycsapat: 5650 fő IÓ