Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

két hétig. Szerdán eltemettük a gyermekünket. A tisztelendő úr azt mondta, hogy pár nappal ezelőtt leszállt egy kis angyal a földre, körülnézett és látta mily borzalmas dolgok történnek itt a földön és újból visszaszállt a mennybe. Igen borzalmas dolgok voltak ezek és nagyon fájdalmas elhagyni a házat melybe élt az ember, mindent otthagyni, amit megszokott, melyért olyan sokat dolgozott. A bútort, ami a miénk volt. Nagyon kevés család maradt a lakásba. De ha bűnünk lett volna, vagy bárkinek ártottunk volna, semmi, de semmi, csak az hogy svábok vagyunk! Ez volt a bűn és ezért szenvedtünk annyit. Akkor el lett masináivá a gabona. Úgy loptunk belőle, mert csak pár hónapra adtak fejadagot. A többit elvették. A családban mindenki egy széket kapott, asztalt csak egyet, szekrényt is egyet. Ágyruhát és ruhát lehetett vinni. Ez volt az össz vagyon, a többi maradt. Jószág, disznók, birka, gabona, bútor, a földet is mind elvették. Koldus lett belőlünk. Senkivel nem törődtek, hogy hová megy lakni. Édesapámnak van egy első unokatestvére Kanadában. Az ő lakásában kaptunk egy szobát. Vittünk két süldőt, egy csikót. Egy keveset vittünk, hogy a megélhetés meglegyen. A házunk (új) gazdája pakolt be az udvarunkba, mi meg ki, még a lovainkkal. Akkor mentünk velük utoljára. Azóta semmi közünk a volt tulajdonunkhoz. 1947. augusztusban történt mindez. Új életet kezdtünk. Dolgunk nem volt, a készletből éltünk, mert nem tudtuk, hogy a továbbiakban még mi vár ránk. Hat családból állt a ház népe, ahol laktunk. 16 főből és 6 kutyából. Ráértünk beszélgetni. Pénzünk mindig volt, mert a férjem muzsikálni ment, így annyi összejött, hogy a megélhetés megvolt. 1948 áprilisában volt a kitelepítés. Mi is bele kerültünk a listába. Egyik nap hozzák a papírt, reggel kettő órakor legyen mindenki készen. 50 kg-os csomaggal. Elő volt írva, mit lehet vinni. Jön a kocsi, visznek a bonnyai állomásra és ott leszünk bevagonírozva. Németországba leszünk telepítve, de nem hittük el, és úgy terveztük, hogy nem megyünk el, akármilyen áron itthon maradunk. Úgy is lett. Éjjel édesapám, édesanyám és én elindultunk a mernyei pincepadlásokra, A menyasszonyi cipővel április elején. Hideg éjszakák voltak még. A férjem itthon maradt, mert ki akarta várni a végét és megtudni, hogy és mint lesz. Otthon a szobában volt, amire megjöttek a rendőrök. Azok azt kérdezték tőle, Májék és Landekék hol vannak. Azt felelte, elmentek. Ők (a rendőrök) azt mondták, nem mentek le a térképről. Úgy is volt, csak a pincepadláson kuksoltunk. Körös-körül kapáltak, mi meg lapultunk. Apám a csizmáját vette le és abba köhögött. Délután jött a férjem, megmondta, hogy elmentek és elvitték az embereket a bonnyai állomásra, ott be lettek vagonírozva és elvitték őket 50 kg-os csomaggal fejenként. Mi lemaradtunk/'

135 1948 áprilisában kezdődött a Somogy megyét érintő kitelepítés túlnyomó része. Barcson és Szülőkön az összetelepítés áprilisban már megtörtént, a fellebbezési eljárás azonban még folyamatban volt, ezért a hatóságok a kitelepítés végrehajtásával egy ideig még vártak. 6 Az Igali járásban Attaláról, Csornáról, Kapospuláról, Szabadiból, Ecsenyből, Ráksiból, Bonnyáról, Káráról, Miklósiból, Somogydöröcskéről, Szorosadról, Somogyszilből, Gadácsról viszont már áprilisban elszállították őket. A megye német lakosságának kitelepítési adatait a következőkben közöljük:

13 Község Német anyanyelvűek Kitelepítettek száma 1941-ben száma Barcsi járás Barcs 860 194 Szulok 1235 185 Igali járás 662 256 Ecseny 893 235 Gadács 448 251 Somogydöröcske , 691 390 Somogyszil 613 225