Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

András; Krecsmán Katalin (1922); Szierer Éva (1915); Velder Mária (1923); Májer Katalin (1921); Felder Bálint (1907); Gert Fülöp (1905); Göbel György (1920); Stickel Imre (1926); Faul János (1903); Várföldi Imre (1918); Króth Imre (1915); Króth Katalin (1924); Gertner Katalin (1921); Branter Erzsébet (1922); Brantner János ( 1924); Reinhardt Erzsébet (1921 ); Müller Erzsébet (1926); Hitter Anna (1925); Hitter Katalin (1924); Hartenstein István (1928); Hartenstein Imre (?); Laman Margit (1924); Petz Katalin (1927); Petz Borbála (1925); Laman Bálintné (1918); Frei Mária (1923); Lehr Lina ( 1926); Steger Katalin (1928); Tippel Erzsébet (1919); Keller János (1906); Kildau Erzsébet (1925). Nincs írásos forrása a kaposfői eseményeknek, ezért erről egy átélő visszaemlékezését hívjuk segítségül. „1944 decemberében elvittek bennünket (a férjével eggyütt FM) Oroszországba, és a kislány otthon maradt. Hároméves sem volt. Harminchárom hónapig voltam (távol). Az uram előbb hazajött, mert beteg volt. Föltelt vízzel. Az úgy volt, hogy a Volksbund tagjai eltűntek, és ami fiatalság volt, azt összeszedték. Azt hiszem százhúszan voltunk! Nők, férfiak. Az uramat egy nappal előbb vitték el, karácsonykor, engem meg karácsony másnapján. Kaposváron voltunk lágerban összegyűjtve. Ott voltunk egy pár napig, amikor elvittek bennünket Szigetvárra. Január elsején Szigetváron voltunk. Onnan megtudtam volna lépni, mert az az ember, aki nálunk szokott dolgozni a turbéki szőlőben, az ott volt, mint tolmács. Mondtam neki: Jóska bácsi, nem lehetne valahogy elmenni? Azt mondta, hogy nincs értelme, mert nem visznek bennünket már el. Itt vannak a németek. Kértem, hogy hozzon nekünk egy kis bort. Azt mondta, hogy már nincs. Hazudott. Innen elvittek bennünket Pécsre, majd onnan Bajára. Baján bevagoníroztak bennünket. Mi azt hittük, hogy majd lesz valamilyen kihallgatás, de nem kérdeztek semmit! Csak vittek bennünket. A kaposfői szomszédunk eltűnt Bajáról. Megszökött. Nem csak ő, hanem többen is. Voltak betegesek is. Olyan is volt, aki összekörmözte magát. Azokat nem vitték ki, mert féltek, hogy valamilyen fertőzés lesz. Ezek hazamentek. Kaposfőről is menekülni kellett. Idegenek vitték el a lányomat Cserénfára. Oda kellett nekik menekülni, mert az apósom meg az anyósom öregek voltak. Azért kellett menekülniük, mert Nagybajomban volt a front. Az édesapám Szulokban megtudta, hogy minket elvittek, és akkor elment Cserénfára a lányért. A jó lovait elvették és rosszat adtak neki. Akkor úgy ment el. Hazahozta, és ott is volt a lány addig, amíg én haza nem jöttem. Ukrajnába, Gorlovkán voltunk, vasgyárban dolgoztunk." A munkatáborokban eltöltött idő ismertetése közben említi riportalanyunk, hogy Barcsról, Teklafaluról, Somogyhárságyról is vittek el embereket a baranyaiakkal együtt, akikkel ott kint találkozott, de számukról nem tudott felvilágosítást adni.

86 A későbbiek folyamán, a hadifoglyok felkutatásával kapcsolatos eljárás során derül majd ki, hogy a Szigetvári járás területéről is elhurcoltak 204 főt. Somogy vármegye alispánját a Kaposvárott székelő városi és megyei katonai parancsnokság 1945. január 17-én utasította a megyében élő német lakosság január 20-ra történő összeírására, majd összegyűjtésére a kaposvári Baross-laktanyába. Az alispán másnap köriratban rendelkezett az utasítás végrehajtásáról. Kihangsúlyozta, hogy a német származást kizárólag az anyanyelv dönti el. Nem lehetett figyelembe venni, hogy az 194l-es népszámláláskor ki minek vallotta magát. Az sem számított, hogy valaki a Volksbundnak tagja volt e vagy sem. Az elbírálás nem volt gondmentes. Somogydöröcske elöljárósága igazságtalannak tartotta, hogy a Volksbund-tagok és a magyar érzelmű németek egy táborba kerültek. Utóbbiak a munkaszolgálatból nem akarták magukat kihúzni (ekkor még nem tudták hogy a Szovjetunióba kerülnek), csupán azt kívánták, hogy a magyarokkal együtt legyenek. Pusztaszemes körjegyzője pedig arra hivatkozott, hogy az egykori német eredetű lakosság már asszimilálódott, gondolkodásmódja alapján is magyarnak tekintendő. Annak eldöntését kérte, hogy az ottaniak a rendelet hatálya alá tartoznak-e vagy sem. A név szerint megjelölt jó magyarérzelmű német anyanyelvű egyének mentesítését kérte a batéi körjegyzői is. A németek lakta községek helyi hatóságainak többsége azonban a kért