Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

Mindez azonban nem volt elegendő. Megdöbbenéssel vette kézbe a főszolgabíró az alispán táviratát, amelyben úgy rendelkezett, hogy amennyiben két nap múlva a járásra kivetett mennyiség leszállítása nem történik meg, úgy letartóztatására kell intézkednie. Hiába hivatkozott a főszolgabíró arra, hogy a jegyzőkkel együtt mindent megtesz a szállítások érdekében, de a helyi alakulatok megakadályozzák a rendelkezés végrehajtását. A járás egyharmadában a lakosságot hadimunkára rendelték ki a még meglévő fogatokkal, ezért képtelenek a szállításokat időben elvégezni. A lakosság közlekedését is csaknem teljesen betiltották. A kiürítést szenvedett lakosság terményeit ugyan visszahagyta, de a főszolgabíró értesülése szerint nem fogja majd megtalálni, mert azt a megszállók minden átvételi elismervény nélkül felélik, vagy elszállíttatják. A szállítást a szovjet hatóságok a kiürített területen nem engedélyezik. Kerülő úton kell közlekedni a kijelölt vasúti állomásokra. A dűlőutak azonban nagyon rossz állapotban vannak, amivel a teljesen leromlott lovak vagy ökrök igen nehezen birkóznak meg. A raktárak ennek ellenére tömve vannak gabonával, de vasúti kocsik hiányában ezek továbbszállítása nem történhet meg. A szovjet hatóságok átvételi elismervényt ugyanakkor még mindig nem adnak.

26 Mindez hiába. A további beszolgáltatásokról 1945. március 15-én már egy új, megbízott szolgabíró intézkedett. A beszolgáltatás körüli gondok a háború befejezését követően sem csillapodtak. A főispán, mint időközben kinevezett közellátási kormánybiztos, nem volt tekintettel arra sem, hogy a marcali járás területén a front 4 hónapon át vesztegelt, és mindkét oldalán kiürítések történtek. A lakosság csak májusban térhetett vissza, így a mezőgazdasági munkák késést szenvedtek. A lakosság kénytelen volt 25 vagon dió nagyságú burgonyát felszedni, hogy kötelezettségét teljesíteni tudja. Ugyanez történt a zöldségfélékkel és egyéb terményekkel. A kifosztott és állatállomány nélkül maradt járásból be kellett szolgáltatni a mezőgazdasági munkát végző teheneket és ökröket is, így egyes községekben a háború előtti fogatoknak csak 8-10%-a állt rendelkezésre. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a térítések lehetetlenül alacsony áron történtek, és azt is hónapokkal később kapták meg, amikorra az infláció az értékét tovább rontotta.

2 A megyei nemzeti bizottság 1945. évvégén arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megye és Kaposvár város közellátásának veszélyeztetése nélkül a közellátási miniszter által a Vörös Hadsereg részére kivetett terményeket biztosítani nem lehet, ez katasztrofális állapotokhoz vezetne. Indokai között a huzamos hadszíntérré válás, a termőföldek nagy részének lövészárkokkal és aknákkal történt használhatatlanná tétele, Budapest élelmiszerrel való ellátása, a kibombázott budapesti gyerekek nyaraltatása és teleltetése szerepelt. A megye kifosztását meg sem említette. Felkérte azonban a főispánt, hogy az utolsó negyedévre vonatkozó beszolgáltatási kötelezettség alól mentesíttesse a megyét. Sérelmezte a nemzeti bizottság azt is, hogy más, a háború által kevésbé sújtott megyék beszolgáltatási kötelezettsége sokkal mérsékeltebb.

28 A kezdeményezésnek nem lehetett sok eredménye, mert december elején más megoldást keresett a megye. Most azt javasolta, hogy Kaposvár városra is vessék ki a beszolgáltatások bizonyos hányadát. Ha az ottani gazdák természetben nem tudnának fizetni, akkor pénzben váltsák meg magukat."

9 Ellenkező irányú követelés is napvilágot látott, mely alapján a megyei nemzeti bizottság úgy döntött, hogy

7 a Kaposvárott székelő szovjet városparancsnokság, valamint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság élelmezési és lótáp költségeihez a megye fele részben köteles hozzájárulni. A dologi kiadásokat teljes egészében a város viselte.

30 A Vörös Hadsereg Affonyin tábornok vezette csapatai önellátásra is törekedtek. Ennek érdekében 2500 hold szántót kértek átadni. A nemzeti bizottság egyetértve a kéréssel, utasította az alispánt, hogy elsősorban a bőszénfai állami birtokot adja át, vagy ha az nem lehetséges, akkor a földreform során 100 holdon felül meghagyott birtokokat vegye igénybe.

31 A követelések evvel nem apadtak el, a megyétől 11 000 sertést és 3500 szarvas-