Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VI. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban

1908-ban már Nasicon, Dályán, Mitrovicán, Rumán és Indián településeken is működtek MÁV-iskolák. Ezekbe a vasutas gyermekek mellett, főképpen a vasúti vonalak mentén lévő pusztákban és falvakban élő magyarok gyermekeit iskolázták be. Ezek az iskolák korszerűen berendezett tantermeikkel felülmúlták a református és a községi magyar iskolákat.

198 Az iskolák kezdettől fogva harcoltak létükért, mivel a horvát kormány nevezte ki tanítóikat, és minden eszközt igénybe vett a horvátosítás érdekében. Erre a sorsra jutott a budakováci, a lacházi, a teresienfeldi, az újgráci, a csákovci, az opatováci és az antunováci iskola is.

199 Magyarországon a kormányzati szerveket egyre több támadás érte a Horvátországban és Szlavóniában élő magyarság hátrányos helyzete miatt. A horvát nacionalizmus hangadói a magyarság jogos igényét nem vették figyelembe, ellentámadásba indulva a „magyarosítás" veszélyeit hangoztatták. Zágrábban, Eszéken és a többi horvát városban a magyarellenes tüntetések egyre gyakoribbak és látványosabbak lettek. Tüntettek a magyar iskolák ellen, miközben az oktatásügyet politikai eszközként használták fel. A századelőn (1904-ben) Budapesten megalakult a Julián Egyesület, amely a Dráván túli területeken magyar tannyelvű iskolák létesítését szorgalmazta. A megalakulás időszakában a politikai széljárás kedvezőnek mutatkozott. 1903-ban újították meg a magyar-horvát pénzügyi egyezményt. A miniszterelnök és a horvát bán egyezséget kötött a Julián Egyesület által létesítendő magyar iskolák érdekében. A bán a magyar iskolák egész sorát engedélyezte. 1905-1907-es években a magyar gyermekek közül már 4731-en vették igénybe az időközben megalakult Julián-iskolákat.

200 Úgy tűnt, hogy a horvát közvélemény e tényt tudomásul veszi és tolerálja. A hatóságok a legnagyobb előzékenységet tanúsították, mindössze egy ellenzéki képviselő tiltakozott. A harmonikus együttműködés azonban tiszavirág-életűnek bizonyult, és amikor az ellenzéki koalíció hatalomra került, mértéktelen és rendszeres hajszát indítottak a magyar iskolák ellen, azoknak bezárását, valamint a liberálisnak tartott horvát népiskolai törvény azonnali szigorítását követelték. Mivel a magyar nyelvű iskolák szervezését a református egyház, az államvasutak és a Julián Egyesület vállalta magára, a horvát nacionalista erők rájuk kívánták mérni a fő csapást, és koncentrált támadást indítottak ellenük. A zágrábi országgyűlés utasította a horvát kormányt, hogy dolgozzon ki olyan törvényjavaslatot, amelynek értelmében a szlavóniai színmagyar református gyülekezeteket elszakíthatja a hazai református egyháztól. Természetesen a MÁV iskoláit sem kímélte, azok is a támadások pergőtüzébe kerültek. A bán alkalmazkodva a megváltozott viszonyokhoz, a kulturális autonómiára hivatkozva tiltakozott az ellen, hogy.

7 a magyarországi politikai körök e kérdésbe beavatkozzanak. Közjogi vita kezdődött a tekintetben, hogy a magyar miniszterelnök milyen alkotmányos jogokkal rendelkezik. A Julián-iskolákból kezdetben kitiltották a katolikus vallású tanulókat, majd a német nemzetiségűeket is. A tájékozatlan szülőket pedig nemegyszer súlyos pénzbírságokkal büntették. A korábbiakban a horvát-szlavón népoktatási törvény értelmében lehetővé tették a Magyarországon végzett tanítóknak, hogy utólagosan vizsgát tegyenek horvát vagy szerb nyelvből. A törvény nem írta elő, hogy a vizsgát csak horvát és szerb bizottságok előtt lehet abszoválniok. A gyakorlatban elfogadták a csáktornyai, a bajai és a temesvári tanítóképezdékben szerzett képesítéseket. Ezzel a gyakorlattal szakítottak, mivel a magyar tannyelvű iskolák életképességét minden eszközzel igyekeztek meggátolni. A korábbiakban elfogadott tantervet a magyar iskolákban hatályon kívül helyez-