Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

V. Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlon Horvát-Szlavónországba

földszerzés a parasztság tömegei számára csak vágyálom lehetett. Éppen ezért nem véletlen, hogy a századelőn ebben a megoldatlan konfliktushelyzetben hatványozottabban érvényesült, a minden korábbinál nagyobb tömegeket mozgósító kivándorlás, de most már az USA-ba, az „ígéret földjére". A századelő első éveitől már Szlavóniából is tömegesen vándoroltak ki Amerikába. A kisbirtokos parasztok közül sokan eladták házukat és földjüket, vagy pedig a takarékpénztárakban kölcsönöket vettek fel. Ekkor már nem csak magányosan indultak a tengerentúlra, hanem számosan családjukat is magukkal vitték.

169 Végezetül kijelenthetjük, hogy a szlavóniai kivándorlás a horvátok szempontjából előnyökkel is járt. A gazdálkodásban képzettebb magyar és német parasztok új mezőgazdasági kultúrákat honosítottak meg. A két kultúra találkozásából kétségkívül mindkét fél egyaránt profitált. b) Somogy megye A szlavóniai magyarság számarányának növekedéséhez a kivándorolt somogyi parasztok is nagymértékben hozzájárultak. A kivándorlás első szakaszában 18501880 között pontosan nem lehet - statisztikai adatok, kimutatások hiányában számukat meghatározni. Feltehetően többségük a Drávával érintkező dél-dunántúli megyékből vándorolt ki. A növekvő amerikai kivándorlás következtében jelentkező emberveszteség irányította a politikusok, az újságírók és a közigazgatási vezetők figyelmét a szlavóniai kivándorlásra. 1890-ben egy belügyminiszteri rendelet hatására az érintett megv éknek, így Somogynak is, tíz évre visszamenőleg kimutatást kellett készíteniük a Horvátországba és Szlavóniába irányuló kivándorlásról, Somogy megye alispánja által felterjesztett kimutatásban községenként és járásonként feltüntették a kivándorlás főbb adatait.

170 (1. sz. táblázat.)