Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

IV. Az ipar megkésett fejlődése a Délkelet-Dunántúlról

IV. AZ IPAR MEGKÉSETT FEJLŐDÉSE A DÉLKELET-DUNÁNTÚLON Hu a Délkelet-Dunántúl - Baranya, Somogy, Tolna-gazdasági viszonyait a XVII. századi „starthelyzetétőr a XX. század fordulójáig áttekintjük, akkor kitűnik, hogy a régió a magyarországi fejlődés centrumától távol esett, attól sok tekintetben eltérő, sajátos utat járt.

108 A XVII. században az országnak ez a része még a törökdúlás következményeivel küszködött, a térképen még fehér folt volt. A XIX. század utolsó évtizedében Délkelet-Dunántúlhoz 15 306,39 négyzetkilométernyi terület tartozott, a legnagyobb kiterjedésű megye Somogy, a legkisebb Tolna megye volt.

109 Népességszám tekintetében is hasonló sorrend alakult ki. Nemzetiségek tekintetében megyénként azonban már lényeges eltérések mutatkoztak. Baranya 47,75%-os nemzetiségi részesedésével fölényesen vezetett, Tolna megyében az arányaik csak 32,82% volt. Somogy megyében pedig az összlakosságnak mindössze 9,83%-a tartozott valamelyik nemzetiségi népcsoporthoz. Az agrárágazat struktúrája is eltérő képet mutatott. Somogyban a lakosság 56,18%-a, Tolnában 53,48%-a, Baranyában 49,98%-a az agrárnépességhez tartozott.

110 A fenti adatokból egyúttal joggal következtethetünk arra, hogy az ipar e megyékben a századfordulóig csak másodlagos szerepet tölthetett be. Délkelet-Dunántúl az ipari fejlődés tekintetében a peremvidékhez, a megkésett régióhoz tartozott. Az uradalmas Somogyban a latifundiumok érintetlenül megmaradtak, de a nagybirtokosok a másik két megyében is jelentős földterületekkel rendelkeztek.

111 A mezőgazdasági ipar (malmok, szeszgyárak) is az agrárius érdekeket szolgálta. Somogy megye agrártársadalmának programját tizennyolc pontban a Gazdasági Egyesület 1895. január 28-i sárdi tanácskozásán fogalmazták meg, elsődlegesen a nagybirtokosi érdekeket képviselve. A kormánynak felterjesztett memorandumban a mezőgazdaság súlyos problémáit állították a követelések középpontjába.

112 „1. A kereskedelmi szerződések megkötésénél a mezőgazdasági és egyéb termelési cégek érdekei helyes egyensúlyba érvényesüljenek. 2. A vámtarifa megállapításánál a mi mezőgazdasági terményeink ugyanazon védelemben részesüljenek, melyben az osztrák ipar termékei részesülnek. 3. A külföldi gabonabehozatal körül felmerülő visszaélések szüntessenek meg. 4. A tőzsdének a mezőgazdaságra káros üzelmei szüntessenek meg és a tőzsdebíróság illetékessége szabályoztassék. 5. A vasúti és hajózási tarifák, a külföldre vitt mezőgazdasági terményekre nézve lehetőleg szállíttassanak le, a tarifakedvezmény minden vidék tekintetében terjesztessék ki: a közös vámterületre külföldről érkező mezőgazdasági nyerstermények - a létező kereskedelmi szerződések határain belül - a belföldi terményeknél kedvezőbb szállítási tarifában ne részesüljenek.