Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

Kiadatott engedély 1910 1911 1912 1913 Összesen Dörypatlan — — — Grábócz l 1 1 3 Györe Hant 4 5 Izmény 1 4 5 Kakasd 2 4 6 Kisdorog 3 3 6 Kismányok 4 1 1 6 Kisvejke 2 2 Kovácsi — Ladomány 2 2 Lengyel Majos 1 1 3 5 Máza Mórágy 1 Mőcsény Mucsfa 2 2 Nagymányok 1 1 2 4 Nagyvejke 3 1 1 Palatinca l — 1 Szálka 4 9 25 Tabód — — 1 — 1 Tevel — Váralja 2 1 1 4 Závod Zomba 2 2 10 14 összesen: 31 54 47 15 147 Szekszárd rt. város: 2 — 1 3 Dombóvári járás: 11 8 20 44 Dunaföldvári járás: 6 5 6 2 19 Központi járás: 7 18 17 2 44 Simontornyai járás: 41 29 43 26 139 Tamási járás: 37 26 26 6 95 Völgységi járás: 31 54 47 15 147 összesen: 133 142 159 57 491 A kivándorlás történetében az első világháború új fejezetet nyitott. A hadviselő országok lezárták határaikat, hosszú évekig még hazalátogatni sem lehetett. Az USA pedig a hajdan szélesre tárt kapukon csak egy kis szűk rést hagyott. Nem volt szüksége többé új kivándorlókra, inkább azzal volt elfoglalva, hogy a nagy amerikai kohóban, a különböző nemzetiségek hogyan oldódnak fel. Az amerikanizálódás nemcsak választás lehetősége volt, hanem az új világ legdemokratikusabb országában egyúttal kényszer is. Hogyan élték ezt meg azok, akik új hazájuknak az USA-t választották, még további kutatásokat igényel.