Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

Község neve Amerikába Németországba Összesen Kisdorog 15 2 17 Kismányok 2 2 4 Kisvejke 6 6 Kakasd 9 17 26 Kovácsi 1 2 3 Ladomány 2 2 Lengyel 1 1 Majos l I 10 21 Máza 1 3 4 Mórágy 22 22 Mőcsény 1 1 Mucsfa 3 6 9 Nagymányok 2 2 4 Nagyvejke 11 1 12 Szálka 15 15 Tevel 24 — 24 Tabód 3 — 3 Váralja 10 10 Bonyhádvarasd 24 12 36 Závod 5 5 Zomba 29 18 47 összesen: 213 232 445 Tolnavármegye területén az 1908. évben kiadatott 2709 útlevél. A lakosság száma az 1907. év végén 256 414 Népszaporodás volt az 1908. évben 2 185 Kellett volna a népességnek lennie 1908 végén 258 599 A lakosság lélekszáma 1908 végén csak 256 730 így a kivándorlók száma az 1908. évben a visszavándorlások leszámításával 1869 fő volt. A kivándorlók többsége ekkor már Amerikába kérte az útlevelét. A Központi járásból azonban a távozni szándékozók túlnyomó része még mindig Németországban keresett munkát. A Simontornyai járásból kivándorlóknak viszont még egynegyede sem ment Németországba. A többségében németlakta Völgységi járásból a kivándorlás csaknem 50% -a az USA-ba, illetőleg Németországba irányult. Ez a tendencia az 1910-es években sem változott meg, amelyet a járás főszolgabírájának 1912. évi jelentése is igazol.

316 E szerint 1911-ben és 1912-ben is csak kevesen kerestek munkát Amerikában. A legtöbben Bátaapátiból és Szálka községből vándoroltak ki, az előbbiből 39, az utóbbiból pedig 48 fő kapott útlevelet. A főszolgabíró a németországi munkakeresést nem is tekintette kivándorlásnak, mivel „...év közben jönnek és mennek Németországba úgy, amint a dologidő engedi, de tartósan alig maradnak ott. Tehát ezt nem lehet kivándorlásnak nevezni, hanem csakis munka- és pénzkeresésnek... az ott