Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

főleg szőlők vásárlásába fektették. Ez idő tájt Németországban az ipar dinamikus fejlődésének a hatására a kivándorlás minimálisra csökkent, sőt munkaerőimportra kényszerültek. Kelet- és Közép-Európában élő németeket, így a Tolna megyeieket is a hazainál jóval magasabb munkabérek rendkívül vonzották: Ez nemcsak Németország szempontjából volt rentábilis, hanem többek között a Tolna megyei német munkavállalóknak is. A pénz és a vagyonszerzés lehetősége motiválta mindnyájukat, közülük csak kevesen maradtak kint véglegesen, a többség egy-két év után hazatért. A Gyönki járásban ettől némileg eltérő képet láthatunk. Itt a mozgalommá terebélyesedett kivándorlás további növekedésétől a járás vezői joggal tartottak. A többség az Egyesült Államokba ment, ahonnan tetemes pénzösszegek és kivándorlásra csábító levelek érkeztek. Igaz, hogy mindössze két kivándorló adta el minden vagyonát és kívánt véglegesen az USA-ba megtelepedni, a többség innen még inkább hazavágyott. A szolgabíró Székely községet említ, ahonnan hatvanötén vándoroltak ki, és egy év múlva már 23 000 koronát küldtek haza.

300 Voltak olyanok, akik még ennél is többet kerestek, tehát itt nem extrém esetről van szó. Az uradalmak szomszédságában élő mezőgazdasági napszámosok alkották a kivándorlók derékhadát, akik itthon csak ideiglenesen jutottak munkához. A kivándorlás a járás munkaerőpiacán hiányt nem okozott. Ezek a pozitív hírek sem nyugtatták meg az alispánt, aki mind gyakrabban hívta fel a főszolgabírák figyelmét, sőt, utasította őket, hogy „...a kivándorlási mozgalom helyi okait mély körültekintéssel puhatolják ki... ezt kívánja legvitálisabb érdekeink, ezt kívánja önfenntartásunk ösztöne is."

301 A Dombóvári járásból vándoroltak ki legtöbben útlevél nélkül, vagyis a szökés útját választották. A főszolgabíró éppen ezért szükségesnek tartotta, hogy az országhatárokon az ellenőrzést szigorítsák meg, mert az ellenőrzés helyenként olyan laza, hog}' bárki engedély nélkül elhagyhatja az országot. A határrendőrség szigorúbb fellépését kérte. A Bonyhádi járás főszolgabírójának véleménye szerint nem az ügynökök jelentik a főveszélyt, hanem azok a hírek és információk, amelyek az amerikai keresetről elterjedtek és a köztudatban élnek. Azonban komoly veszélyt ő sem lát, mert „mint ez ideig, úgy most is az fog történni, hogy valamennyien az elvitoriázás előtt, lemondanak az utazásról.

302 Nem Tolna megyei jelenség - a korábbiakban már Somogynál is felhívtuk erre a figyelmet - hogy kivándorolni szándékozók közül, az útlevél átvétele után is sokan meggondolták magukat, és végül is itthon maradtak. Ebben szerepet játszott nemritkán a pénz és a bátorság hiánya, a közigazgatás vezetőinek marasztaló magatartása és a családok különböző tagjainak az ambivalens hozzáállása. Az itthon maradottak, a feleségek, az öreg beteg szülők és a gyermekek sokszor nem tudták eldönteni, hogy számukra mi az előnyösebb, ha a családfő megy, vagy ha marad. A kivándorlás koordinálásában 1904-től az országos körzeteket irányító anyakönyvi felügyelők is bekapcsolódtak. Tevékenységüket és feladataikat az alábbiakban bemutatott szolgálati utasítás tartalmazza.

303