Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

Mágocs 97 Szopok 1 Nagyhajmás 133 Szűr 66 Nagykozár 31 Tékes 72 Nagyváty 1 Tésenfa 1 Németárok 22 Tormás 29 Németszék 10 Újbezdán 26 Óbánya 29 Várasd 113 Okorág 3 Varga 3 Oroszló SO Vázsnok 4 Falé 6 Vékény 21 Palotabozsok 123 Villány 32 PÉCS 9 Virágos 6 Pécsbudafa 17 Zaláta 20 Pécsvárad 57 Zók 2 Petárda 6 Szajk 2 Pocsa 7 Szaporcza 3 Pusztakisfalu is Szatina 4 Püspöklak 51 Szebény 313 Szentkeresztes 54 Szellő ' 41 Ráczegres 92 Szentkatalin 5 Ráczkozár 291 Szilágy 12 Ráczpetre 12 Szőkéd 8 Ronádfa 2 Tarrós 14 Sámod 16 Tengerin 1 Sarok s Tófű 48 Sepse 1 Udvard 7 Somberek 52 Vajszló 38 Sósvert ike 5 Vásárosdombó 27 Szabolcs 3 Vejti 5 Szágy 26 Versend 19 Szalatnak 124 Villánykövesd 7 Szászvár 224 Vörösmart 4 Szava 4 Zengővárkony 6 Szederkény 5 Zsibrik 62 Szentdénes 3 Szentlőrincz 11 Összesen: 8727 fő TOLNA MEGYE 1. Kivándorlás a sajtó tükrében A századelőn a megyei hetilapok szerkesztői felismerték a kivándorlás társadalmi és politikai jelentőségét, és vitát indítottak lapjaikban annak várható következményeiről. A sajtóban folyamatosan jelentek meg azok a cikkek, amelyeknek a szerzői racionális érvekkel indokolták szükségességét, míg mások nem ritkán érzelmi alapon ellene érvellek. A Szekszárdon megjelenő Tolnavármegye és a Közérdek hetilapok e témában egymással rivalizáltak, amelynek eredményeképpen