Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

tanult embereknek nem felelt meg, mivel a társadalom felsőbb rétegei azt lenézték. A művészek, a színészek, a képzőművészek és a zenészek azonban külhoni országokban is tudtak karriert csinálni. Főleg az Egyesült Államokban, ahol magyar közönséget is találtak. Európában is boldogultak, mivel többségük a német nyelvet beszélte. Az útlevéllapokból láthatjuk a kereskedők külföldi kapcsolatait is. A teljesség igénye nélkül néhány példát idézünk. Hirth József nágocsi cserépedény-kereskedő 1906-ban, Simonies István mohácsi hajóslegény pedig néhány évvel később - 1910-ben Szerbiába kértek útlevelet. A Mohácson készített korsók unikális jellegűek voltak, ipri védelemben is részesültek, amelyet a község elöljárósága 1910. május 23-án 1739/1910. szám alatt iktatott a jegyzőkönyvbe.

253 Főképpen a balkáni országokba exportálták a késztermékeket, majd a Dunán dereglyével szállították. Az első világháború következtében ez a piac elveszett, új piacokat kellett keresniök. Akik tanulmányi útra mentek, a továbbképzést és a munkavállalást rendszerint összekapcsolták, mivel csak így tudták biztosítani a megélhetést. Általában hat hónapra, legfeljebb egy évre kérték az útleveleiket. Néhány példával illusztráljuk az utazás irányát. Ehrenfeld Imre mohácsi műszerészsegéd Németországba, Tornai Géza mohácsi géplakatossegéd Svájcba kért útlevelet.

254 Többnyire az üzlettel még nem rendelkező segédek vándoroltak ki. A kivándorlás megfékezésére számos belügyminiszteri körrendeletet adtak ki, főképpen az 1910-es években, amikor már a csituló kivándorlás újabb lendületet kapott. 1912-ben a hadkötelesek már nem vándorolhattak ki. A mozgalom fellendülését az 1913- évi főszolgabírói jelentések egyértelműen bizonyítják. A Pécsváradi járás kivándorlóinak 90%-a a németországi kőszénbányászatban kapott munkát, ahol több fizetést kaptak, mint a hazai vállalatoknál. Közben folyamatosan küldik a pénzt haza a hozzátartozóknak. Két-három évig maradnak külföldön, aztán hazatérnek. Ebből a járásból illegálisan senki sem vándorolt ki, a katonai kötelezettségüknek is eleget tettek. A kivándorlás csökkentése érdekében csupán Hidas községben történtek erőfeszítések, a községi legelőn található kovaföldet bérbe adták, ahol több kivándorolni szándékozó munkát kapott.

255 A Szentlőrinci járás 72 községéből csupán öt-hatból történik kivándorlás, többségük németajkú, elsősorban Észak-Amerikában keresnek munkát. A főszolgabíró szerint a német nemzetiségű lakosság pénz- és vagyonszerzés vágya erősebb volt, mint a magyaroké. Mivel a népszaporulatuk magasabb, idehaza több férfit tudtak pótolni, akik aztán szép summával tértek haza. Az Amerikából hazatérők azt hangoztatták, hogy a kereseti lehetőségek felülmúlják a hazait. A kivándorlás elsősorban azokat a településeket érintette, ahol nagyobb uradalmak nyomasztóan hatnak. így a sellyei, a helesfai és a szentlőrinci körjegyzőségek a leginkább érintett területek. A kivándorlás iránya ekkor már egyértelműen Észak-Amerika felé mutatott. A jelentésből azt is megtudjuk, hogy felsőbb instrukciókra, és öntevékenyen is a körjegyzők „lebeszélik" a kivándorolni szándékozókat a távozásról. Úgy tűnik tevékenységük nem is volt eredménytelen mivel „... tetemes része éppen a lebeszélésnek engedve szándékától eláll".

25 A körjegyzőség falvaiban működő egyletekben komoly erőfeszítéseket tesznek a kivándorlás megfékezése érdekében. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy a tavaszi nagy munkaidőben a kivándorlás a minimálisra apad. A Mohácsi járás statisztikája sem jelez nagyobb mérvű kivándorlást. A távozás okaként a főszolgabíró a munkanélküliséget és az alacsony béreket jelöli meg. A kivándorlók két-három év múlva tetemes