Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

Az aracsi körjegyző is hasonlókról számolt be. A kivándorlók valamennyien dolgoznak, jó sorsban élnek, és magas napszámbért kapnak. Andocs községbe ugyancsak két év alatt - 1906-1907 -15 000 koronát küldtek, ami havi átlagban 1600 koronának felel meg. Acsa községbe 11 000 koronát küldtek, amely havi átlagban 730 koronát jelentett. A mocsoládi körjegyző jelentése is hasonlóan optimista volt. Mocsoládra két év alatt 3260, illetőleg 561 koronát küldtek. Ecsenybe ennél jóval több pénz érkezett, mivel ebből a faluból sokan kivándoroltak. 1906-ban 17 442 koronát, 1907-ben pedig 11 000 koronát hozott a postás, ami havi 1900 koronának felelt meg. Polányba 10 957, illetőleg 13 264 korona érkezett. A mernyei körjegyzőségből kivándoroltak is sikeresen dolgoztak, 1906-ban 13 970 koronát, egy évvel később 6717 koronát küldtek haza. Átlagban havonként 1380 koronát lehet számolni. A nagyatádi körjegyzőség községeiből 41-en vándoroltak ki, a haza küldött pénz összege 12 982 korona volt. A munka és a kereseti lehetőség, még azokra is jó hatással volt odakint, akik idehaza már a züllés útjára léptek, rendszeresen pénzt küldtek haza. A göllei kivándorlók is segítették az itthon maradt családtagokat, havonta küldték haza a pénzt, amelynek összege 1906-ban 1470 korona, 1907 tavaszán pedig 694 korona 12 fillér volt. Büssü községből kivándoroltak átlag havonta 150 koronát, a kazsokiak pedig 300 koronát küldtek. Büssübe 1906-ban 1650 korona, egy évvel később 365 korona, Kazsokba 3293 korona 16 fillér, illetőleg 445 korona 10 fillér érkezett. Szili és Gadács községből 216-an tartózkodtak az USA-ban, 178-an dolgoztak, 38 volt a családtagok száma. A hazalátogatók az amerikai viszonyokról és személyes sorsukról a legkedvezőbben nyilatkoztak. Nem véletlen, hogy rövid itthon tartózkodás után 25%-uk ismét visszatért. 1906-ban e két községbe 58 576 koronát küldtek, 1907 tavaszán három hónap alatt 22 598 koronát. Természetesen ennél sokkal többet kerestek, a megtakarított pénzük másik részét személyesen hozták haza. Jó néhányan pénzüket az amerikai bankokban kamatoztatták. A körjegyző a várható esélyeket latolgatva megjegyzi, „...hogy az ideig, míg az ottani kereseti és megélhetési viszonyok nem változnak, a kivándorlás a kivándorlókra és az itthon maradt családtagokra nézve valóságos áldás, ellenben a kivándorlás ténye által anyagilag közvetlenül nem érdekelt lakosokra - különösen a mezőgazdaságra, kik napszámosokkal kénytelenek földjeiket műveltetni, kereskedőkre és iparosokra nézve mérhetetlen csapás és oly arányú anyagi veszteség, hogy a kivándorlási kedv fennmaradása, főleg pedig fokozódása esetén ezeknek teljes anyagi romlásától kell tartani'

1

.

113 Az Igáiból kivándoroltak két év alatt 20 000 koronát, a ráksiak 35 000 koronát, a szentgáloskériek - öt fő - 3000 koronát küldtek haza. A Kaposvári járás főszolgabírója is kedvező állapotokról számolt be. Hedrehely, Visnye, Toponár, Hetes, Magyaregres, Várda, Kadarkút községek, valamint a simonfai, a kaposmérői és a szomajomi körjegyzőségekből kivándoroltak összesen 63 fő, 18 384 koronát küldött a hozzátartozóknak. Egyébként 1907 áprilisában e járásból 85-en tartózkodtak az USA-ban. A kereseti lehetőségek természetesen különbözőek voltak, a kadarkúti Gyurkó István asztalos New Yorkban heti 120 koronát keresett. A Zselickisfaludról kivándorolt két fiatalember kőműves mellett dolgozott napi 15 koronáért. A toponári kivándorlók közül az egyik dohánygyárban, a másik pedig a vasútnál dolgozik, egyenlőre nem szándékoznak hazajönni. A kadarkúti kivándorlók napszámdíja 7 koronától 9 korona 60 fillérig terjed. Azt írják, ha állandóan tudnak