Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

halt meg szegényen az egykor szebb napokat látott Rigójancsi, aki sokszor szerepelt korábban a magyar újságokban, mint szerelmi botrányhős.

94 Pécsi Jónás Jancsi zenekarával együtt vándorolt ki, Clevlendben telepedett le és ott éh haláláig.

95 Többségük hazajött, itt volt az igazi közönségük, Európa különböző országaiban inkább turnéztak. Úgy tűnik, a hegedű húrjai a honvágyat nem tudták feledtetni, inkább felerősítették azt. A magyar zenét az egész világon népszerűvé tették és ez még akkor is jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy a többségük nem foglalkozott a „magas művészettel", őket mégis a magyar kultúra terjesztőinek tekinthetjük! Az USA-ba a magyar zene reprezentásai is eljutottak. Reményi Ede hegedűművész az 1848-as forradalom- és szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült. Az 1861. évi amnesztia után sem telepedett végleg haza. Igazán külföldön Amerikában - vált világhírűvé, sikereinek színtere az USA-ban volt. 1895. május 15-én halt meg a New York-i Vaudeville Színházban, hangversenyen, hegedűvel a kezében.

96 Az országosan kevésbé ismert művészek közül is sokan próbáltak szerencsét az USA-ban. A pénzszerzés és a karrier nagy vonzerőt jelentett a számukra is. A Pécsi Napló 1904. július 1-jei számában olvashatjuk, hogy Komzák Károly neves pécsi karmester és komponista a jövőben Szent-Luisba utazik, ahol a 120 főből álló Gericke-féle szimfonikus zenekart irányítja. Bak Adolf, a fiatal tehetséges pécsi művész is vele tartott. Azok az ismeretlen és kevésbé ismert színészek és énekesek is vállalták az. utazást, akik Magyarországon nem tudtak érvényesülni. Többnyire a magyarok által is lakott nagyobb városokban próbálkoztak opera-, operett- és egyéb színielőadásokban, a sajtó szerint közülük számosan népszerűek voltak és megtalálták a számításaikat. A politikusok és a közéleti személyiségek közül is tettek néhányan körutat az USA-ban, az államokkal létesítendő gazdasági kapcsolatok lehetőségét vizsgálták. Buza barna 1914-ben elkísérte Károlyi Mihályt amerikai körútjára.

9 A sajtó a századfordulótól igyekezett a kivándorlást a maga eszközével fékezni, és az USA-ról alkotott kép már korántsem volt olyan objektív, mint a korábbi években, mégis jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kivándorlók tájékoztatást és eligazítást kaptak, amelyekhez a későbbiekben hasznát vehették. 4- A kivándorlás főbb adatai Az útlevéllapokon és a lajstromokban regisztrálták azokat az adatokat, amelyek alapján felvázolhatjuk a századelő évtizedében a kivándorlás trendjét.

98 (2. sz. táblázat, 1-7. sz. grafikon) Nemcsak azt vizsgálhatjuk meg, hogy ténylegesen hányan kaptak útlevelet a hozzátartozókkal együtt, hanem azt is, hogy valójában hányan szerettek volna még elindulni a jobb élet reményében az óceánon túlra. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy az országos és a helyi hatalmi szervek, jogi eszközökkel, vagy manipulatív módon, de ha kellett erőszakot is alkalmazva, sokak szániára lehetetlenné tették a kivándorlást. 1904-1914 közötti évtizedben 14 119 fő kért útlevelet - a hozzátartozókkal együtt - 17 288 fő részére. Ez utóbbi adatot sem a statisztikai kiadványok, sem pedig a témával foglalkozó szakirodalom nem vette figyelembe.

99 Közöttük voltak azok is. akik korábbiakban Horvát-Sz.lavónországba vándoroltak, de másodrangú állampol-