Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

tudjuk, de feltételezzük, hogy ez is egyfajta „kölcsönüzletnek" számított, amit a kivándorlónak, amikor visszaérkezett, törleszteni kellett. A falusi emberek kölcsönügyekben mindig bizalmatlanok voltak, meg hát az uzsorakamatnak is voltak e megyében hagyományai. Elképzelhető, hogy a hazaküldött vagy -hozott pénzek egy része kamatostól a szívességet vállaló jótálló zsebébe került. A kivándorlást egyéni, családi és közösségi vállalkozásnak tekinthetjük. Az egyén a fizikai erejét, az egészségét és életét is kockáztatta, és ha pénzzel nem rendelkezett, a család és a rokonság segítette, mivel a kivándorlás hasznából közvetlenül vagy közvetve ők is részesedtek. Sokak számára ez a kollektív együttműködés tette csak lehetővé az utat. A kollektív együttérzés jele volt az is, hogy a falvak kivándorlói többnyire öszszetartva, ugyanabban a városban és gyárban kerestek munkát. Információikat, tapasztalataikat, örömeiket és szomorúságukat is megosztották. Az is nyilvánvaló, hogy a családi háttér nélkül a többség nem vállalkozhatott volna a többéves távollétre. A szülők gazdasági biztonsága és támogatása reményt és lehetőséget adott sokaknak, hogy a társadalmi deklasszálódást elkerüljék. Hitet és reménységet kaptak ahhoz a küldetéshez, amit vállaltak. Elszegényedve a társadalom peremére nem akartak kerülni, a kivándorlásban, a megkapaszkodás és a felemelkedés utolsó lehetőségét látták, és sokan éltek is vele. Az. 1. sz. táblázatban feltüntetettek 74,50%-ánál a vagyon korona értékét is megismerhetjük, amely 526 személyi érint. A többinél csak azt olvashatjuk, hogy házzal, kisebb földdel és némi ingósággal rendelkeznek, feltételezhetően ők voltak a legszegényebbek. Az 526 fő pénzügyi viszonyainak táblázatos kimutatását is elkészítettük, amely az alábbiak szerint oszlott meg?

5 Láthatóan az alsó és a felső kategóriában voltak a legkevesebben. A többség a 1001-10 000 forintos kategóriákba tartozott, akik között módosabb emberek is voltak. A kivándorlók amikor hazatértek, törlesztették adósságaikat, a szerencsésebbek pedig házat építettek és néhány hold földet is vásároltak. Ezzel egyúttal csapdába is kerültek, mivel a pénzük elfogyott, újabb hitelt kellett felvenniök. Közülük kerültek ki azok az ingázók, akik az Óceánjárók megszokott utasaivá váltak, és végül megunva ezt az. életmódot, birtokaikat eladták és családjukkal együtt távoztak az új hazába. A vagyon értéke 500 koronáig 501-1000 koronáig 1001-5000 koronáig 5001-10 000 koronáig 10001-20 000 koronáig 20001-30 000 koronáig A kivándorlók ill. a jótállók száma 11 fő 38 fő 273 fő 151 fő 42 fő 11 fő Összesen: 526 fő