Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

5. Az adómentes létminimum megállapításával és a II. osztályú ker. adó eltörlésével új kataszteri becslés alapján a földbirtoknak, úgyszintén mindennemű örökségnek felfelé fokozatosan emelkedő adóztatása hozassék be.

39 Ez a radikális javaslat, azonban nem talált megértésre, mivel a nagybirtokosok érdekeit veszélyeztette. A cél érdekében a Somogy Megyei Gazdasági Egyesületet is mozgósították. Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy az Egyesület elsődlegesen a nagy- és a középbirtokosok érdekeit védelmezte. A főispánhoz írt felhívásukban a kivándorlás problémájának mielőbbi megoldását sürgették, amely természetesen egyet jelentett annak radikális mérséklésével. Idézzünk belőle: ,A minthogy eme nagymérvű kivándorlás maholnap különösen a középbirtokosoknak a gazdálkodását lehetetlenné fogja tenni, legyen szabad tehát Méltóságod figyelmét eme igen aggasztó körülményre oly formán felkérni, hogy kegyeskedjék az ezzel járó következményeket mérlegelve a magas kormány figyelmét a teljes komolysággal felhívni, hogy a kivándorlás megakadályozására minden eszközt és módot addig használjon fel, amíg nem késő.'"

0 A Gazdasági Egyesület is egyfajta kivándorlási zárlatot szeretett volna a cselédek és a mezőgazdasági napszámosok részére. A dunántúli kongresszus, amelyet 1902. június 28-án, és 29-én tartottak Siófokon, vagyis még a nagy „kivándorlási láz." előtt, már jelezte, hogy a kivándorlás várható következményeivel sokan számoltak. E földbirtokosi érdekeket szolgáló országos demonstrációt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a dunántúli megyei gazdasági egyesületek és a Dunántúli Magyar Közművelődési Egyesület közreműködésével szervezték. Az előadásokból és a hozzászólásokból egyértelműen kitűnik, hogy a kivándorlást egységesen a mezőgazdaság szempontjából károsnak tartották, az ellene való hatásos védekezést, közös együttműködéssel képzelték el." A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége is érzékelte a kivándorlás társadalmi jelentőségét. Az 1905. december 20-i választmányi ülésen, valamint egy évvel később, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének indítványára tartott közös ülésen is megvitatták a kivándorlást. 1907-ben a szövetség újabb vitaülést, illetve ankétot kívánt szervezni, mert a kivándorlás várható negatív következményeitől tartottak „Évről évre, hónapról hónapra, sőt napról napra feltartóztathatatlanul növekszik a kivándorlók száma. Ma már nem szakadozott, s változó jelenségől van szó; hanem végzetes nemzeti veszedelmünkről. Iparfejlesztésünk így megakad, meglévő gyáraink bővülni nem tudnak, sőt eddigi üzemeinket is csak a legnagyobb erőfeszítések között tarthatjuk fönn"

42 írták a miniszternek, Öt pontos javaslatukban a kivándorlási és az útlevéltörvény mielőbbi szigorítását sürgették. Javasolták a Cunard szerződés felülvizsgálatát, az állami és a közterhek csökkentését és megreformálását, az. ipar erőteljesebb fejlesztését, azzal párhuzamosan a szociálpolitikai reformok bevezetését. A földkérdés megoldásának a fontosságát ők is hangsúlyozták. A kivándorlási törvény megszigorítása, azonban a nemzetközi jogot sértette volna, ezért a belügyminiszter, az érdekvédelmi szervezetek és a megyék ilyen irányai kérelmeit nem vehette figyelembe. A fékeket és az akadályokat egy szinttel lejjebb a megyékben építették ki, amelyeket a miniszter esetenként nem vett tudomásul, illetőleg azokat eltűrte. Az 1907. évi alispáni évnegyedes jelentésben is komor képet festettek a munkaerő kérdéséről. Az alispán szerint „Ha ez még pár évig így tart, úgy munkásunk nem lesz, a sorozóbizottságok működése is feleslegessé válik, mert aki csak nem nyomorék az mind Amerikába vándorol ki... útlevél nélkül munka- és cselédkönyvvel."'

3