Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

A Felvidék nyugati megyéi sem voltak sokkal kedvezőbb helyzetben, jóllehet innen csak 18 000-en vándoroltak ki. A Dunántúlról 23 000-en a Király-hágón túlról 24 000-en távoztak, vagyis kétszer annyian mint négy évvel korábban. A Duna bal parti megyéit is érzékeny emberveszteség érte, az évi kivándorlás 7000-ről 18 000-re, a Duna-Tisza közi pedig 3700-ról 17 000-re növekedett.

12 Ha a kivándorlást 1904. június 30. és 1905. június 30. között európai méretekben is áttekintjük, akkor az alábbi kép rajzolódik ki előttünk.

13 1. Ausztria-Magyarországból kivándorolt 275 693 fő (Magyarországból 160 000 fő) 2. Olaszországból 221 479 fő 3. Nagy-Britanniából 184 897 fő 4. Skandináviából 60 625 fő Ausztria-Magyarország sajnálatosan az első helyre került. Az USA-ban készült kimutatások szerint 1820 óta az alábbiakban felsorolt országok adták a legtöbb kivándorlót. ''' 1. Nagy-Britannia 7 286 000 fő 2. Németország 5 187 000 fő 3. Olaszország 2 000 000 fő 4. Ausztria-Magyarország 1 971 000 fő A gazdasági válságok és a kivándorlás között a korreláció vitathatatlan. Ezt legpregnánsabban Németország példájával igazolhatjuk, ahonnan a kivándorlók száma 1882-ben 250 000 fő volt, 1905-ben pedig már csak 40 000.

1S A gazdasági válságok az USA-t is érintették, a fellendülés időszakában szélesebbre tárta kapuit, a recessziók idején a kivándorlóknak nehezebben teljesíthető feltételeket szabott. Magyarországon a millenniumot megelőző években a kivándorlás éppen a gazdasági fellendülés következtében nem volt számottevő. Azt követően azonban a kormányzati válságokkal együttjáró politikai krízis, az 1904. évi ex-lex állapot, az 1905-1906. évi országos méretű nemzeti ellenállás, a dunántúli arató- és cselédsztrájkok, a belső taszító erők, valamint az USA vonzása együttesen idézték elő a kivándorlás példátlan kiszélesedését. Ha az ezer lakosra jutó kivándorlás idő- és térbeli adatait összevetjük, akkor a régiók közötti eltéréseket is kitapinthatjuk.

10 1899-ben 1907-ben A Duna jobb partján 0,5 fő 7,5 fő A Duna bal partján 1,1 fő 8,7 fő A Duna-Tisza közén 0,1 fő 4,7 fő A keleti Felvidéken 12,8 fő 18,1 fő A Tisza bal partján 0,3 fő 6,5 fő A Tisza-Maros szögében 1,0 fő 16,8 fő A Király-hágón túli területeken 3,2 fő 9,3 fő Dunántúlon 0,5 fő 7,5 fő Országosan 2,2 fő 9,3 fő Amíg 1899-ben csak a keleti Felvidék megyéit „fertőzte" meg a kivándorlás, 1907-re már az ország egész területét, láthatóan azonban nem azonos mértékig.