Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Bősze Sándor: Az 1883. évi somogyi antiszemita zavargások

eltávolítják” - határozott a képviselő-testület. Csokonyán éjszaka „egybecsoportosult zsidóság ütlegekkel ellátva békésen dalolva hazatérő Boros János molnár segédjét és még két mesterlegényt az utcán megtámadták és megverték és megfenyegették őket...” Erre válaszképp a következő nap sötétedés után „néhány suhanc” elment az egyik zsidó házához és „annak ablakát döntögették”.76

A megyén átvonuló antiszemita hullám legtragikusabb eseménysorozata Szigetváron történt. Szeptember 2-án már a reggeli órákban érződött a készülő vihar. Az esti órákra pedig az egyik kocsma előtt 2-300 főnyi fenyegető tömeg verődött össze. Ekkor Fenyőssy Ödön szolgabíró „a nép közé ment és őket hazatérésre” szólította fel. Ugyanitt csatlakozott hozzá a helybeli főrabbi, aki tájékoztatta őt arról, hogy beszélt Kálmáncsi Albert borbélymesterrel, „ismert zsidógyűlölővel”, ki őt megnyugtatta: nem lesz semmi bántódása a zsidóknak. A nyugalom ekkor - látszólag - helyreállt. Néhány órával később már egy 3-400 főre felduzzadt tömeg indult meg „borzasztó fenyegetések között s irtózatos vandalizmussal s éktelen lármával” pusztítottak mindent, házakat és kirakatokat, ami az útjukba került. A község, mint ostromlott vár nézett ki, a tömeg indulatai pedig „még féktelenebb dühhel pusztítottak”. A szolgabíró ekkor kétszer a levegőbe lőtt, s miután ez csak még jobban felkorbácsolta a hangulatot, nem tehetett mást, mint a tömegre tüzet vezényelt. A sortűztől egy asztalossegéd meghalt, egy napszámos és egy molnársegéd megsebesült. A szükséges letartóztatásokat azonban csak azután tudta elvégeztetni, amikor a következő nap megérkezett az általa kért két-két század huszár és gyalogság. Egyébként ekkor, szeptember 3-án a megyében már 13 század gyalogság és 4 század lovasság tartózkodott. A katonák megérkezésével párhuzamosan a járásbíró is elkezdte a körülmények kivizsgálását, a 16 elfogott személy és a tanúk kihallgatását. Az első jelentés szerint nyilvánvalóvá vált, hogy „a szigetvári polgárság rendzavarásból teljesen visszatartván magát, abban túlnyomó számmal iparos segédek vettek részt”. A vizsgálat másik része a szolgabíró fellépésére irányult, s ennek során egyértelműen kiderült, hogy a minden szükséges elővigyázatossági intézkedés megtétele ellenére Fenyőssynek más lehetősége nem maradt a további pusztítás megakadályozására. A képviselő-testület egybehangzó nyilatkozata, a megyei törvényhatósági bizottság által delegált küldöttség vizsgálati eredményei és a sajtó hatására Tisza Kálmán is jogszerűnek minősítette a szolgabíró erélyes intézkedéseit.''

A járási székhelyen - a jelentős katonai jelenlét ellenére - az átlagosnál lassabban állt helyre a rend. Ezért, amikor a 4. hadtestparancsnokság - a törvényhatóság tudta nélkül - elkezdte kivonni a zászlóalj katonáit - az izraelita hitközség könyörgő táviratára hivatkozva - a szolgabíró egy századnyi katonai erő hátrahagyását kérte. A vizsgálóbíró is jogosnak tartotta az elővigyázatosságot, mert a „...letartóztatott lázadók kellő őrizet nélkül maradnának”. A foglyok őrzése - ekkorra már a megye egész területén komoly elhelyezési és egészségügyi problémákat jelentett. A kaposvári királyi ügyész ezért az alispántól a megyeház udvarán lévő üres fogdahelyiségeket is elkérte. A „Somogy” újságírója csak a csurgói és a szigetvári börtönökben 80 foglyot számlált meg.

A szolgabíró még szeptember végén is azt jelentette, hogy a katonai segédlet - a helyi lakosság kellő együttműködése hiánya miatt szükséges. A helyzet az itt állomásozó katonák parancsnoka azonban október elején egészen másképp értékelte: szerinte ugyanis Fenyőssy szolgabíró nem használta ki a „személyes joghatósága” („die persönliche Jurist des Herrs Stuhlrichters”) adta lehetőségeket. A katonákat végül is a hónap végéig fokozatosan vonták ki a településről.78

95