Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Nagy Pál: Somogy megye zsidósága Mária Terézia korában

Településtörténet, a zsidó népesség száma

Somogy megye történeti irodalmában az elmúlt 25 esztendőben mintegy 80%-ban a leíró agrártörténet dominált, a maradék 20%-ban pedig főként művelődéstörténet, kisebb részben ipartörténet. Modern társadalom- és mentalitástörténet csírái a Levéltári Évkönyv 1990-es arculatváltása óta sarjadzanak a kutatásban. A somogyi zsidók rendi társadalom korabeli történetéről eddig két modern tanulmány1 készült, mindkettő kereskedelmi tevékenységüket állítja a vizsgálódás homlokterébe. A településtörténet, a demográfia, a területi megoszlás, a foglalkozási és vagyoni struktúra, s főként az izraelita népesség belső szervezete és hitélete tekintetében nem történtek mélyfúrások. A Magyar-zsidó oklevéltárban közzétett csekély számú dokumentumon kívül a források sem ismertek. A Somogy Megyei Levéltár gazdag XVIII. századi közgyűlési iratanyaga mind ez ideig feltáratlan volt. Az elmúlt másfél esztendőben nyolc olyan conscriptio iudeorumot sikerült fellelnünk, amely jóval bőségesebb információt nyújt a somogyi zsidóság XVIII. századi történetéről, mint az eddig használt taxa tolerantia jegyzékek. Az általunk vizsgált újabb források nem a türelmi adó hátralékát veszik számba, hanem lélek-összeírási és vagyonfelmérési célból készültek. E dokumentumokat nagyszerűen kiegészítik egyéb, nem csupán zsidókra vonatkozó, ám eddig szintén fel nem használt iratfajták a hamuzsírégetésről, a görög kereskedők szerepéről és a zsidók belső életéről. Ily módon megkísérelhetjük, hogy több történeti dimenzióban közelítve tárgyunkhoz, képet alkossunk a zsidóknak Somogy társadalmában elfoglalt helyéről.

Somogy megye önállóságának visszaállítása (1715:86.tc.)2 után az új településrend és népességstruktúra kiformálódása több mint száz esztendeig tartott. Délkelet- Dunántúlon a gazdasági-társadalmi folyamatok időszükséglete a török okozta pusztulás miatt magasabb volt az átlagosnál. E pusztulás azonban Somogyot - ellentétben a történeti irodalom korábbi álláspontjával3 - elsősorban nem a népességcsökkenés területén érte érzékenyen. Sokkal súlyosabb volt a természeti és az épített környezet rongálódása, s a társadalmi struktúra egyensúlyának megbomlása. Különösen kedvezőtlenül hatott a XVIII. század eleje és a XIX. század közepe közötti korszak fejlődésére, hogy a megye közép- és kisnemeseinek száma tizedére csökkent. Az új elit a kihívásokra konzervatív válaszokat adott, a paraszti társadalomban pedig nem alakulhatott ki olyan erő, amely a folyamatok időigényét csökkenteni tudta volna. Az időszükséglet mássága a megyén belüli mikrotájak között is kimutatható, s egyik legfontosabb momentuma az öt népcsoport polgárosodásának eltérő üteme. Ha a magyarok, németek, délszlávok, zsidók és cigányok körében megvizsgáljuk az egymással összefüggő, párhuzamos történeti tendenciákat, szem- beötlőek a különbségek. Melyek ezek a tendenciák? Vagyonosodás és differenciálódás, városba költözés vagy éppen városból kiszorulás, foglalkozásváltás, gazdasági tevékenység hatókörének módosulása. A kialakuló új munkaszervezetben mindegyik csoportnak megvolt a maga szerepe. A legkedvezőtlenebb helyzetben kétségtelenül a cigányok és a zsidók voltak. Ennek oka az egész korszakot jellemző alapvető ellentmondás: a központi kormányzat és a megyék is a társadalom multikulturalitásának növekedését segítették, ugyanakkor monokulturális politikát folytattak. A cigányok esetében többnyire pozitív, a zsidók esetében negatív diszkriminációban nyilvánult éz meg.

Dél-Dunántúl más megyéihez képest Somogyba későn költöztek be a zsidók. Ez többek között azzal magyarázható, hogy itt működött legtovább a Neoaquistica

6