Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Szili Ferenc: A zsidók kereskedelmi tevékenysége Somogyban a kései feudalizmus időszakában
3. sz. melléklet A zsidók által lakott népesebb települések 1815-ben fő 1844-ben fő 1. Tab 123 484 2. Szigetvár 148 268 3. Nagybajom 148 218 4. Szil 84 204 5. Nagyatád 50 178 6. Gige 65 176 7. Kaposvár 35 165 8. Gyöngyösmellék 66 155 9. Ádánd 38 153 10. Lengyeltóti 40 137 11. Toponár 191 136 12. Csurgó 18 133 13. Nemesvid 14 129 14. Nemesdéd 47 126 15. Kötcse 60 111 16. Geszti 65 109 17. Osztopán 49 97 18. Kadarkút 44 92 19. Kovácsi 50 86 20. Marcali 6 83 21. Szakácsi 101 76 22. Buzsák 39 72 23. Ecseny 54 63 24. Bábony 52 63 25. Mosdós 32 58 26. Büssü 62 46 27. Gamás 51 52 28. Hetes 5 54 29. Istvándi 54 11 A lakosság többsége, 76,16%-a még mindig a falvakban élt, de a mezővárosok számszerű növekedése és növekvő részesedési aránya jelzi a fejlődés irányát.30 (4. sz. melléklet.) Jóllehet a megye nagyobb mezővárosai, Kaposvár, Szigetvár, Nagyatád, Marcali stb. vonzerőt gyakoroltak a zsidó kézművesekre és kereskedőkre, mégis úgy tűnik, hogy a mezővárosok sem határozták meg alapvetően a zsidó lakosság népességkoncentrációját. A vizsgált harminc település közül - 1815-ben kilenc volt a mezőváros, a többi pedig falu. A zsidó lakosság a megye összlakosságának mindössze 1,52%-át tette ki. A mezővárosokban élők %-os megoszlása a babócsai (23,26%) és a marcali járásokban (24,05%) volt a legmagasabb, a zsidók részesedési aránya viszont itt a legalacsonyabb, csak a szigetvári járás mezővárosait előzte meg.31 62
