Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Szilágyi Mihály: Zsidóközösségek kialakulása Tolnában a XVIII. században

A paksi rabbik méltán vezették a község vallási és bírói ítélkező tevékenységét. Felkészültségükkel rászolgáltak a hírnevükre. Első rabbijuk, David Marcus a községi szervezet létrehozásában, majd 1746-tól 20 éven Salamon Beer a községi intézmények megteremtésében, 1766-1781 között R. Jószéf Jechiél Cvi Klein a responzum- irodalomban vált híressé. Egy marhatüdő rituális vizsgálatával kapcsolatban Landau Ezekiel prágai rabbival is levelet váltott, s a benne kifejtett érvek miatt dicsérő nyilatkozat maradt fenn. A község negyedik rabbija, Grieshaber Izsák 1782-ben érkezik hazánkba, sírkövének tanúsága szerint még ebben az évben elfoglalhatja a paksi rabbiszéket, s azt rövid megszakítással negyven évig tölti be. A nevéhez fűződő kecsegeügy nagy vallástörvényi vitákat támasztott a magyar és német rabbinikus körökben.11

Bonyhád —a Völgység zsidócentruma

„A Zsidóság Bonyhádon egy külön(ös) községet képez. Vagyon Törvényházok, Bírójok, Kisbírójok, Eskütjeik, Jegyzőjük, éjjeli Vigyázójok. Résznyire Boltosok. Mások különfélével kereskednek. Vágynak mesterséget űzők is közülök. A szegényebbek pedig bugyrokat hordják szerte az Országban... Zsinagógájok nagy négyszegű épület. Tömve vagyon eggyes mozogható székekkel, mellyeket megszorulván a tulajdonos, néha nagy áron el ád vagy zálogba vet. A Rabinus helye külön s emeltebben vagyon. Az asszonyok, a hajadonok ki lévén tiltva, a felső emeletben jönnek össze. A bemenetelnél víztartó áll, hol kiki megmosódik, a férfiak felteszik háromszegletű kis kalapjokat, különös lepek takarnak magokra, s így áhítatoskodnak. Hol halkan imádkoznak, majd a Mester után énekelnek. Isteni szolgálatra egy erre a végre rendelt Zsidó által hívattatnak, ki minden ház kapuját vagy ajtaját egy kezében lévő kalapátsal döngeti, s az össze jövetel óráját kikiáltja.

Rabbinusokat jól fizetik, s betsben tartják. Ennek kötelessége minden hónapban legalább egyszer prédikálni. Házánál a Talmudot rendszerént tanítani. A Házasok közt támadott pereket el igazítani, őket össze békéltetni, vagy ha szükséges el választani, néha örökre is. A Törvény és Fenyíték megtartására ügyelni. A házasulandókat összeadni. Kétes esetekben, valamelly állat szabados vagy tilalmas megeheté- sét el határozni. - A körülmetszés nem az ő dolga, ezt ahoz értő Vének viszik végbe.”12

Egyed Antal bonyhádi rk. plébánosnak, a magyar szociográfia korai mesterének fent idézett leírása egy már teljesen kialakult zsidó községet mutat be a 19. sz. elején. Óbuda és Pozsony után Bonyhád az ország legtekintélyesebb községe. A „charif („éleseszű”) rabbi ez időbeni?. Cvi Hirsch Heller, akiért a bonyhádiak, ragaszkodásuk jeléül, egészen Ungvárig lovaskocsit küldtek.13

Amit Egyed Antal oly érzékletesen a kortárs zsidókról megörökített, az nem sokban különbözhetett a fél évszázaddal korábbiaktól, amikor a bonyhádi zsidó község formálódni kezdett. Feltevésemet alátámasztják a Tolna Megyei Levéltárban őrzött iratok és a bonyhádi zsidó hitközség héber és jiddis nyelvű jegyzőkönyvei.

Bonyhád két földesura, Kliegl és Perczel többségében morva, cseh és lengyel zsidókat fogadott be birtokaira. Ezek kezdetben még vagabund elemek, de csakhamar bátyus zsidók („Pinckeljuden”), sőt a kézművesek: a borbélyok, a könyvkötők, a vásári szabók, a tímárok és a szűcsök is megjelennek állandó letelepedés végett. 1746-ban érkezik első rabbijuk, Jichok Spitz, 1754-ben megalakul

50