Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

tussal intézkedő csendőrök fogadták őket, ahol a helyi közigazgatás vezetője rendelkezett, mely úton érik el a kijelölt gettót a csendőrök kíséretével. A marcaliak érkezésekor K. Endre közjegyző, hogy hatalmát megmutassa, és mivel a vagonból kitódult tömeg kellő időben parancsára nem hallgatott el, „erre a hozzám legközelebb lévő állát lovaglóostorral megütöttem, ez egy nő volt!"126 Ő volt az, aki elsőként követelte az üldözöttektől ékszereik leadását, saját földbirtokán pedig a zsidókat már korábban honvédelmi munkaszolgálatra kirendelte. A gettó felállításakor a templomban a frigyszekrény előtt az odarendelt helyi zsidótanácsot megfenyegette és kijelentette: „Maguk az életükkel felelnek mindenért ami a gettóban történik!”127 A gettó területén fogdát állított fel. A férfiakkal földmunkát végeztetett és amikor az szerinte lassan készült, minden tizediket 5 napra fogdába záratott. Ezt a tabi zsidótanáccsal hajtotta végre.128

Május végén a tabi gettóban tovább fokozódtak a megpróbáltatások, mert egy gestapós nyomozó érkezett magyar kollégájával és megkezdődtek a kihallgatások. Idehurcolták a mentesített, hetvenöt éves Kunffy Lajos festőművészt is. Besúgás alapján somogytúri lakásán a csendőrök házkutatást tartottak április 19-én és 21-én, és apjának az olasz légióbeli használhatatlan forgópisztolya miatt internálták. Ezért még 600 pengő pénzbüntetésre is ítélte a főszolgabíró. Szerencséjére voltak még tisztességes emberek, és így Stephaich Pál alispánnak az auschwitzi elszállítás előtt sikerült kimenteni az idős művészházaspárt.129 Megrendítő a fennmaradt vallomása a tabi gettóban történt kihallgatásáról. Lakhelyéül K. Endre egy nedves, földes asztalosműhelyt jelölt ki családjának. Az elszállítás, illetve Tabról Kaposvárra szállításuk előtti napokban Kunffy Lajost többször kihallgatta Mihalik György német birodalmi detektív, és arra akarta rávenni, hogy adja át értéktárgyait, illetve árulja el, hol tartják mások ékszereiket. Kunffy erre nem volt hajlandó és ekkor egy Kabos nevű magyar detektív „vette kezelésbe”, azaz megverte az idős művészt. „A megkín- zottak panaszkodtak arról, hogy terhes asszonyokat is alsótestükön megvertek és fiatal nőkkel erőszakoskodtak. ”130

Már a Tabra való elszállítás előtt többen életüknek önkezűleg véget vetettek. így lett öngyilkos Buzsákon május 4-én Bárány Árpád (1895) vegyeskereskedő. Báránya csendőrőrs jelentése szerint „az utóbbi időben a zsidók megrendszabályozása óta nem tudott aludni, mindig nyugtalankodott. Nagyon féltattól, bog)’a kormányrendelet alapján lakásából kitelepítik. Május 3-án Lengyeltótiban a bankban értéktár- gyail leadta. Hazamenve közölte, hogy úgy értesült, pár nap múlva el lesz víve lakásáról családjával együtt.”131 Május 21-én Balatonújhelyen, a gettóba költözés előtti napon végzett életével Kardos Jenő (1876) lakos, akit katolikus feleségétől választottak volna el. Halála előtt volt ereje még búcsúlevelet írni. Megrendítő sorai egy szép házasélet lezárását dokumentálta. Mementóként itt közöljük: „ Tudom, hog)> nagy fájdalmat, szomorúságot okozok neked édesem, de nagyon kérlek vigasztalódjál. Jól tudod édesem, hogy nálad nélkül nem tudok élni, így minek az élet. Verje meg az Isten, aki ezt elrendelte, nagyon vigyázz magadra, a nagy Isten legyen veled!’’132

Sárközy Gézáné Lővenhson Margit (1896) látrányi földbirtokosnő, bár 1920-ban református vallásra áttért, betegségéből felgyógyulva a balatonboglári csendőrőrs június 15-ét jelölte meg a tabi gettóba költözéséül. Ezt Sárközyné nem várta meg és hajnalban öngyilkos lett.133 Tabon július 1-jén, a Kaposvárra elhurcolás előtt két család követett el öngyilkosságot. Dr. Révész Ferenc (1907) marcali orvos, felesége (1924) és kislányuk, Ágnes (1938), özv. Révész Sándorné (1885), valamint Wirkmann

140