Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
Fonyódon 1944. május derekán, még a gettóba költözés előtt Dukesz Márta 18 éves lányt, aki barátnőjéhez csillag nélkül átszaladt a szomszédba, feljelentették, és másnap a lengyeltóti főszolgabíró rendőrhatósági őrizet alá helyezte. Ezt június 20-án a sárvári kisegítő toloncházban közölték vele.11 A csendőrség különös előszeretettel nyomozott a zsidók hírterjesztései után. Winkler Ignác fonyódi kereskedő a kocsmában a nyomozás szerint kijelentette, hogy szeretné megérni, amikor Sz. József és társai a Hangyaszövetkezet előtti fán lógnának. „Ha ez bekövetkezik, akkor ő olyant csinál, amilyet még a világ nem látott!” Május 3-án a kocsmáros a főszolgabíró előtt vallomását megmásította mondván, hogy Winklertől sehol sem hallott a napi politikára vonatkozó kijelentéseket, hogy Gy. István és Sz. József állandóan jelentgetik és ijesztgetik üzletében.12 Winkler - vallotta a kocsmáros - többször panaszkodott, június 3-án Winklert a főszolgabíró rendőrhatósági őrizet alá helyezte és a budapesti toloncházba kísértette. Május 7-én, a Balatonba zuhant két német pilóta temetéséhez Fonyódon kirendelték Weiler Dezső helybeli lakost. A sírásás közben Weiler kijelentette T. József napszámosnak, hogy kitolt vele, mert német koporsókat emeltetett. A csendőrparancsnok a főszolgabírónak írt jelentésében „méltó büntetésképp és a többi zsidók előtt való elrettentő példaképpen internálását” javasolta ezért Weiler Dezsőnek. A napszámból élő feljelentettet mindenki szerette. A többi fonyódi üldözöttel őt is Tabra szállították. Amikor az internálása ismét szóba került, a tabi főszolgabíró június 22-én azzal zárta le az ügyet, hogy Weiler ütődöttnek látszik. „Az internálását nem tartottam szükségesnek, annál kevésbé sem, mert tudomásom szerint hamarosan el lesznek szállítva a németek által.”13 T. József a csendőrségen feljelentette Horovitz Lászlóné helyi lakost. T. József Horovitzné szikvízüzemében kocsis volt, és még 1943 augusztusában azt mondotta, hogy „hiába bíznak a német győzelemben, azok úgysem győznek, illetve, hogy azok a piszkos németek úgysem nyerik meg a háborút, hanem azt az angolok fogják megnyerni!” T. akkor azért nem jelentette fel Horo- vitznét, mert „félt, hogy az akkor elbocsájtja ellásából”. Május 27-én a csendőrségi internálási javaslatot a tabi főszolgabíró megkapta és június 3-án, mivel Horovitzné ekkor már a gettóban volt, az ügyet „ad acta” tette.14 A főszolgabíró 1944. április 6-án rendőrségi felügyelet alá helyezte, majd a budapesti toloncházba utalta Telegdi Sándor balatonboglári magántisztviselőt, mivel az „az úgynevezett Tanácsköztársaság alatti viselkedése miatt a kommunista uralom után meg lett büntetve”. Budapestről Telegdit a garanyi internáló, majd a sátoraljaújhelyi munkaszolgálatos táborba szállították.15 Jutási István nyugdíjas csendőr főtörzsőrmestertől Fonyódon azért vették el a helyi csendőrőrs javaslatára először a rádióját, mert felesége zsidó rokonsága azt esetleg ott a lakásán hallgatja. Rövidesen kerékpárjára és írógépére is sor került, mivel dacolva a faji előítélettel, 1935-ben nem keresztény lányt vett feleségül. A rádióelkobzásnak április 28-i jelentésében a helyi csendőr törzsőrmester - állambiztonsági okokból nagy szerepet tulajdonított. A főszolgabíró ezért a május 11-i véghatározatában 24 óra alatti elkobzását rendelte el. Ezután Jutási István is leadta rádióját. Igénylésére rövidesen féltucatnyi helyi személy és szerv jelentkezett.16 A zsidó és zsidónak minősített személyek közül sokan - főképp a kezdetben - szégyenkezve viselték a Dávid-csillagot. Pedig nem nekik kellett volna szégyenkezni, hanem azoknak, akik elrendelték viselését. Kaposváron a rendőrség a helyi sajtó útján szólította fel a lakosságot a csillagviselés ellenőrzésére. Pilissy Tamás rendőrtanácsos azért kérte a lakosság közreműködését, mivel a rendőrőrszemélyzet és a 125
