Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Andrássy Antal †: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
ZSIDÓÜLDÖZÉS SOMOGYBÁN C1944 március-július) ANDRÁSSY ANTAL /. A német megszállástól a gettókba költözésig 1944. március 19-e hazánk újkori történetében sötét korszak kezdetét jelentette, a nyílt fasiszta terrorét. A német megszállók - magyar cinkosaikkal együtt - a baloldaliak üldözése után, mintegy nyolcszázezer zsidó megsemmisítését kezdték el. Az üldözésben a magyar uralkodóosztály szélsőséges németbarát elemei, a közigazgatás, a csendőrség és a rendőrség szervei vették ki elsősorban a részüket. A kis létszámú német titkosrendőrség nem végezhetett volna alapos munkát, ha a magyar szakszervek nem segítik maradéktalanul őket. A megfélemlített és az állampolgári jogaik egy részétől már a megszállás előtt megfosztott zsidóság többsége már sejtette, hogy az addigi viszonylagos életbiztonsága megszűnt. A gazdasági és a kereskedelmi életből való fokozatos kiszorításuk után a német megszállás még az életüket is veszélybe sodorta. A német megszállás után kinevezett Sztójay kormány 1944. március 29-én rendeletet hozott a zsidók háztartásában a nemzsidók alkalmazásának tilalmáról, a zsidók közszolgálati, közmegbízatási és ügyvédi működési, a sajtó, a színház, a filmművészeti tevékenységük megszüntetéséről, gépjárműveik külön bejelentéséről. Betetőzésként az 1240. számú kormányrendelet pedig a megkülönböztető jel, a sárga csillag április 5-től való viselését rendelte el. A rendelet 1. §-a kimondta: „1. A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően minden hatodik életévét betöltő zsidó személy - nemre való tekintet nélkül - köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan, 10X10 cm átmérőjű szövet-, selyem- vagy bársonyanyagból készült, kanárisárga színű, hatágú csillagot viselni. 2. Az előbbi bekezdésben említett megkülönböztető jelet könnyen el nem távolítható módon kell a ruhára - varrással - ráerősíteni...” Hogy ki minősül zsidónak, azt az 1941. XV., ún. fajvédelmi törvénycikk 9. és 16. §-ai alapján állapították meg. Néhány kivételt tettek az I. világháborúban magas katonai kitüntetést elértekkel, valamint később a kivételes kormányzói mentesítést kapottakkal szemben.1 Az 1941. évi népszámlálás alapján Kaposváron 2346, míg vidéken 3405, összesen 5751 zsidóvallású személy élt a megyében.2 A megye zsidó vallású lakossága a kereskedelem, a közlekedés és az ipar szempontjából jelentősebb településeken laktak. A járási székhelyeket vizsgálva: Tabon 459, Barcson 316, Szigetváron 263, Marcaliban 231, Nagyatádon 223, Csurgón 123
