A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Suri Károly: A munkástanácsok megalakulása és tevékenysége Somogy megyében

radtak, vagy éppenséggel egy vékony rétegük az ellenforradalmi erőket támogatta.

Latinca Sándor augusztus 2-án értesítette a járási közigazgatási megbízottakat az ország vezetésében beállott változásról. Szószerint közölte a Peidl-kormány nyilatkozatát. Ehhez azonban hozzátette, hogy: »További intézkedésig minden az eddigi szellemben intéződjék, mindenki a helyén maradjon. Elvárom az élvtárstól, hogy járása területén, ha kell karhatalommal is a legnagyobb rend és nyugalom biztosíttassák, további intézkedést küldeni fogom.«98 Ennek alapján a járási közigazgatási megbízottak megtették a szükséges intézkedéseket. Kérték a munkástanácsokat, hogy a rend fenntartásáról feltétlenül gondoskodjanak.99 A megyei munkástanács intéző bizottsága pedig már augusztus 1-én plakátokon hozta megyénk dolgozó lakosságának tudomására ezt a változást. A kormány- nyilatkozat szószerinti közlése után ezt olvashatjuk: »Az új kormány ezen táviratát azon utasítással közöljük, hogy a helyi munkástanácsok a legszigorúbb felelősség terhe mellett őrködni tartoznak, hogy a legteljesebb rend fenntartassék.

A fosztogatók és rendbontók felett rögtönítélő bíróság ítélkezik.«109

Kezdetben a somogyi munkások, parasztok és más dolgozó rétegek, a tanácshatalom vezetői nem ismerték fel azt, hogy mit jelent a Forradalmi Kormányzótanács lemondása és a Peidl-kormány megalakulása. Ezt a változást, mint egyszerű kormánycserét fogták fel. Az augusztusi átalakulás azonban tartalmi változást is jelent. A Peidl-kormány rendeletéinek megtartása a proletárdiktatúra fokozatos felszámolását jelentette, s a kormány elképzelése szerint, visszakanyarodást 1918 októberéhez, a polgári demokráciához. De a későbbi események megcáfolták a kormány elképzelését, mert az osztályharc eredménye azt mutatta, hogy a proletárdiktatúra felszámolása után szinte nyílegyenesen vezetett előre az út a fehér-terroron keresztül a nyílt ellenforradalmi rendszer, a horthysta fasiszta diktatúra megteremtéséig.

A kaposvári szakszervezetek vezetősége 1919. augusztus 3-án ülést tartott a megyeháza nagytermében, amelyen bejelentették azt a változást, ami az ország sorsának intézésében bekövetkezett. A jelenlevők tudomásul vették a bejelentést azzal, hogy megyénkben továbbra is minden hatalom a dolgozókat illeti meg. Kovács Miksa párttitkár felszólalásában megállapította: »A proletárság az ő hatalmával a dolgozók boldogulását igyekezett előmozdítani. Félszegségek voltak ugyan, azonban ezeket a nem odavaló, a proletár mázba öltözött burzsoák csinálták, amit nem lehet a diktatúra rovására írni, mert ez a minden forradalomhoz tapadó salak. De azért nem veszett el a proletárdiktatúra, mégha szuronnyal is jönnek ellenünk. Ne örüljenek a burzsoák, és ne reméljenek, hogy a kizsákmányolás újból visszajön. A proletárság nem adja ki kezéből a hatalmat. A proletár oda üt, ahova akar... Mindenkit, ki ellenünk jön, kemény ököllel fogadunk.«101 Schneller Béla, a megyei munkástanács elnöke beszédében pedig kijelentette: »Hiába nevetnek gúnyosan a burzsoák, a gyárak, a földek nem kerülnek többé kezükbe . ..«

81