A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Suri Károly: A munkástanácsok megalakulása és tevékenysége Somogy megyében
val kapcsolatban ártatlan proletár családot többször házkutatásokkal molesztáltak, s számtalan esetben a szalmazsákot az utcára hurcolták a házkutatást végző egyének, s ott kutatták ki azokat, a szalmazsákok tartalmát széjjelszórva a szélrózsa minden irányába.«25 A hatalomért vívott harc szorosan összekapcsolódott a földért folytatott küzdelemmel. A cselédek és a parasztok türelmetlensége február végén és március elején fokozódott. A parasztok földosztást követeltek. A cselédek viszont az uradalmi földeken termelőszövetkezeteket kívántak létesíteni. A kaposvári munkástanács február 25-i rendkívüli ülése elfogadta Kovács Miksa határozati javaslatát, mely így hangzik: »A munkástanács. ... az évi termés biztosítása érdekében elkerülehetetlennek tartja a termelőszövetkezetek felállítását. Kimondja, hogy a Mezőgazdasági és Ipar Rt. bérletében levő 44 ezer holdas területet termelőszövetkezet céljaira birtokba veszi. Továbbá utasítja a pártvezetőséget, hogy tegyen lépést a földművelésügyi minisztériumban, hogy mindazokon a birtokokon, ahol az évi termés biztosítva nincs, a termelőszövetkezetet haladéktalanul állítsa fel.«® Ezután óriási lendülettel megkezdődött megyénkben a nagybirtokok elfoglalása, a termelőszövetkezetek alakítása. Somogybán tehát megindult a föld a kizsákmányolok lába alatt. Gyorsabban és nagyobb erővel, mint azt várták. A vidéki munkástanácsok is balra tolódtak. Tabon 1919. január 26-án alakult meg a munkástanács Somogyi Ferenc nyomdász javaslatára: »... mert a nemzeti tanács csak a gazdagok ügyét szolgálja.« Megalakulásától kezdve: »... a tényleges hatalmat a munkástanács gyakorolja, lassan, d.e félelmetesen fokozódó mértékben«26 — állapítja meg a tabi körjegyző jelentése. Az idézett értékelés nemcsak a tabi munkástanács működésére, hanem sok munkástanács tevékenységére jellemző. Február első napjaiban Marcaliban népgyűlési határozattal távolítják el a főszolgabírót és a szolgabírót.21 A néptömegek küzdelme egyre erősbödött a községi bírók és elöljárók ellen. Cserénfán, Kiskeresztúron, Szentlászlón, Hajmáson, Zselickis- faludon, Mezőcsokonyán, Somogysárdon, Űjvárfalván, Kaposújlakon, Bonnyán, Somogydöröcskén, Miklósiban, Törökkoppányban a dolgozó tömegek eltávolították a képviselő testületeket, elöljáróságokat és bírókat funkcióikból.'28 A tömegek eszmeileg nagyon sokat fejlődtek, kiábrándultak a kapitalizmusból és ösztönösen harcoltak a régi világ megsemmisítéséért. 1919. február 3-án Istvándi község nemzeti tanácsának vezetői a belügyminiszterhez intézett levelükben a régi rendszerre utalva a politikai helyzetről a következőket írják: ».. .a. nép már a forradalom napjaiban tisztában volt azzal, hogy ezen korhadt intézmény továbbra meg nem maradhat . . .«'29 Berke József, a csurgói járás földmunkás csoportjainak nevében a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetsége kaposvári titkárságának küldött levelében meggyőző módon, »őszinte felháborodással« bírálta a kormány agrárpolitikáját. »Jöjjön olyan kormány — írta —, mely 63
