A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Borus József: A Tanácsköztársaság katonapolitikája

július folyamán ismételten kérte a szovjetállam vezetőit a román királyság elleni fegyveres fellépésre. Július 30-án közvetlenül Leninnek küldött táviratában sürgős segítséget kért; Lenin azonban a Gyenyikin elleni élethalálharc miatt közvetlen segítséget nem tudott küldeni.

Július 31-én Kun Béla több népbiztostársával együtt Ceglédre ment, hogy ott a katonai vezetőkkel megvitassa a további teendőket. Néhányan ugyan kilátástalannak látták a helyzetet, de a többség a harc folytatása mellett foglalt állást. Egy, az éjszaka folyamán Budapesten tartott tanácskozáson a kommunisták ugyancsak a jobboldaliak által javasolt, sőt követelt kapituláció ellen voltak.

1919. augusztus 1-én délelőtt a tanácskormány lemondott, így a Tanácsköztársaság 133 napi fennállás, kemény küzdelem, hősies harc után végétért. E nap késő délutánján a Vörös Hadsereg több alakulata még kiverte a románokat Szolnokról, s csak másnap, az általános felbomlás közepette vonult ki onnan, a túlerejű román csapatok elől. Ez az utolsó támadás, ez az utolsó siker még átmeneti voltában is jelképezte az 1919-es magyar Vörös Hadsereget: megfelelő vezetéssel, lelkesülten, az utolsó pillanatban is tud nagy tetteket végrehajtani.

1919-ben a nemzetközi helyzet, a külső katonai túlerő, a belső ellenség burkolt és nyílt támadása, az elkövetett politikai és katonai hibák következtében a Magyarországi Tanácsköztársaság nem állhatott fenn tovább augusztus elsejénél. A Tisza vonalának másodszori elvesztése után, a román csapatok Budapest felé közeledésének hírére a Forradalmi Kormányzótanács lemondott. Az ekkor még rendelkezésre álló terület túlságosan kevés volt ahhoz, hogy további visszavonulás során próbáljanak erőt gyűjteni, szervezzék az ellenállást az intervenciósokkal szemben.

A magyar Vörös Hadsereg becsülettel harcolta végig a proletár- diktatúra 133 napját. A katonai vereség nem az egyszerű vöröskatonák hibájából következett be, ők bátran harcoltak márciustól kedvező augusztus elejéig. A sok tízezer munkás- és parasztkatona hónapokon át tanúsított bátorsága, helytállása a szocializmus, a világ proletariátusának ügyéért, ■— ma, 1919 ötvenedik évfordulóján az egyik legszebb forradalmi hagyomány pártunk, hadseregünk, ifjúságunk, egész népünk számára.