A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Mészáros Károly: A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nézetei az ipar szocializálásáról 1918-1919-ben

1918. júniusa jelentős cezúra Szovjet-Oroszország, ezzel párhuzamosan az ipar szocializálásának történetében is. 1918. június végéig a munkásellenőrzés és a nagyipar fokozatos államosítása, s a proletárdiktatúra viszonyai közötti államkapitalista út, tehát a lenini elképzelések álltak előtérben. 1918 júniusában azonban történelmi események, a belső polgár- háború és a külső intervenció elállták, megakadályozták átmenetileg a lenini elképzelések további érvényesülését. Szovjet-Oroszország arra kényszerült az intervenció és a polgárháború miatt, hogy átmenetileg lemondjon e lenini tervről és a hadikommunizmus útjára térjen. E hadikommunista kényszerintézkedések jegyében, a szovjet hadigazdaság létrehozása érdekében került sor 1918. június 28-án a közép-, sőt a kisipar államosítására is.

A polgárháború során kiderült, hogy az orosz burzsoázia nem a szovjet hatalommal, hanem a nemzetközi burzsoáziával tart, így aztán a kisajátított üzemek kártérítésének további folyósítása lekerült a napirendről. Ezek a hadikommunista kényszerintézkedések látszatra a baloldali kommunisták elképzelését igazolták, akik azután a hadikommunista intézkedéseket a szocializmus építéseként igyekeztek abszolutizálni.

Szovjet-Oroszország a polgárháború, a külföldi intervenció elleni győztes harc befejezése után, 1920 végén a hadikommunizmusról a NÉP politikájára, vagy más szóval az eredeti lenini elképzelésekhez tért vissza. A NÉP politikáját bevezető egyik intézkedés a népgazdasági tanács 1920. nov. 29-én kiadott rendelete volt, amely az államosított közép- és kisipari üzemeket visszaadta a tőkéseknek, illetve eredeti tulajdonosaiknak.7

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása, a hadikommunista intézkedések bevezetése és a NÉP politika közötti időszakra esett. Magyarországon 1919. március 21-én győzött a szocialista forradalom és megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulását követő napokban azonnal hozzálátott a szocialista gazdaság megteremtéséhez, ahogy a »Mindenkihez« című kiáltvány bejelentette, a nagy alkotások megindításához. Március 26-án került sor a nagy- és középipar, tehát a 20 munkásnál többet foglalkoztató ipari, bánya- és közelekedési eszközök köztulajdonba vételére, államosítására.8 A rendelet kimondta azt is, hogy a köztulajdonba vett vállalatokat is a Tanácsköztársaság által kinevezett termelési biztosok vezetik. A köztulajdonba vett üzemekben a munkafegyelem megteremtésére, a szocialista tulajdon védelmére, a termelőmunka ellenőrzésére munkástanácsot választottak a munkások. Ezzel az intézkedéssel egy csapásra minden átmenet és fokozatosság nélkül, eltérően tehát iSzovjet-Oroszországtól, kártérítés kilátásba helyezése nélkül történt a nagy- és középipari üzemek kisajátítása, a szocialista tulajdon létrehozása. A tanácskormány ülésén volt ugyan némi vita e kérdésben. A vita csupán arról folyt azonban, hogy a közép- és kisipari üzemek között 20 vagy 30 munkást foglalkoztató üzem legyen a határ.9 A tanácskormány többsége e határvonalat a 20 munkásnál kívánta meghúzni.

Szovjet-Oroszországtól eltérő módon történt a bankok, a pénzintézetek kezelése is a Magyar Tanácsköztársaság idején. A tanácskormány ülésén a népbiztosok egy része hangoztatta, hogy a nagy- és középiparhoz hasonlóan, tehát kártérítés nélkül kell kisajátítani a bankokat és

36