A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Mészáros Károly: A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nézetei az ipar szocializálásáról 1918-1919-ben

gazdasági formáknak mindezek a különböző típusai egybefonódnak benne. A helyzetnek éppen ez a sajátossága.«1

Lenin a szovjet hatalom soronlevő feladatai című zseniális munkájában három kritériumot állapított meg az ipar szocializálása kapcsán. Az első kritérium a termelés folytonosságának a biztosítása. A második kritérium a termelékenység emelése, amely biztosítja a szocializmus fölényét a kapitalizmus felett. A harmadik kritérium a munkásosztály és a parasztság életszínvonalának lehetőleg minél előbbi és minél gyorsabb emelése.

Ám a felsorolt kritériumok kötelezően előírták a szovjet hatalom számára, hogy csak a kis- és középipar kereteit meghaladó, tehát a modern kapitalista nagyipar létesítményeit szocializálják. A kisajátított üzemekért, bankokért 1918 júliusáig, a polgárháború megindulásáig a szovjet hatalom kártérítést helyezett kilátásba, illetve részben meg is kezdte annak kifizetését. Ezzel az intézkedéssel Szovjet-Oroszország egyrészt a meglevő tőke aktivizálására törekedett, másrészt a burzsoáziát a szovjet hatalom gazdasági támogatására igyekezett felsorakoztatni, miután politikai hatalmától megfosztotta.

A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formáinak kutatása bátor lépésekre, kezdeményezésekre ösztönözte a szovjet hatalmat. Lenin a szocializmushoz vezető új út sajátosságait kutatva jutott el az államkapitalizmushoz. Lenin az államkapitalizmust kettős értelemben használja. Egyrészt különbséget tesz a burzsoá államkapitalizmus és proletárdiktatúra alatti államkapitalizmus között, másrészt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész korszakát államkapitalizmusként definiálta. Lenin a burzsoá és proletárdiktatúra alatti államkapitalizmus közötti különbségtételre igen nagy súlyt fektetett. A burzsoá államkapitalizmusról Lenin a következőket írja: »Államkapitalizmusnak az egész közgazdasági irodalomban azt a kapitalizmust nevezik, amely- lyel a kapitalista rendben találkozunk, amikor az államhatalom közvetlenül maga alá rendeli ezt vagy azt a kapitalista vállalatot.. .«’2 Ezzel szemben a proletárdiktatúra alatti államkapitalizmus egy bizonyos vállalati típust jelent. Azt jelenti, hogy a szocializált gazdasági kulcspozíciók mellett, a magántőkés vállalatok nagy tömege marad fenn vegyes, állami, magánüzem formájában, ahol a vállalati részvények egy része, vagy többsége a szocialista állam tulajdonában van, illetve az állam tulajdonában van. így azután az állam korlátozni tudja a tőkés profitját, a munkások kizsákmányolását. Lenin nagyra értékelte a proletárdiktatúra alatt a fenti módon megvalósuló államkapitalizmust, és hangsúlyozta: »... a szocializmus nem egyéb, mint az államkapitalista monopólium után következő lépés előre.«3

1918 májusában a baloldali kommunistákkal vitatkozva a szóban- forgó témáról Lenin a következőket mondotta: »... az államkapitalizmus lépés lenne előre a Szovjet-Köztársaságunkban... Ha például félév múlva megszilárdulna nálunk az államkapitalizmus, ez óriási siker volna és a legjobb biztosíték volna arra, hogy egy éven belül véglegesen megszilárduljon és legyőzhetetlenné váljon a szocializmus...«“ A lenini csoport az iparfejlesztés perspektívájánál két lehetőséggel számolt nemzet34