A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Hajdu Tibor: Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei

megvolt a maga vezérkara és az évszázados elmaradást orvosló programja, amelyet felajánlott a forradalomnak.

A Tanácsköztársaság gazdasági életének vizsgálata eléggé elmaradt, bár vannak értékes publikációk. Ügy vélem, e hiány pótlása során nélkülözhetetlen lesz a hozzáférhető termelési adatok összegyűjtése, de mégsem ez a legfontosabb, hiszen gazdasági téren négy és fél hónapra elsősorban a tulajdonviszonyokban és az organizációban beállott változások, másodsorban az elképzelések és tervek, csak harmadsorban az átmenetinek tekinthető termelési eredmények a jellemzőek. 'Annál inkább, mert a termelést gátló körülmények, a nyersanyag és szénhiány, az áttérés a hadigazdálkodásról a béke-termelésre, az infláció, általános gazdasági válságra vezető európai jelenségek voltak. A magyarországi sajátosságok közül is első helyen áll a háború és az antant blokádja.

Természetesen adódik a Tanácsköztársaság és Szovjet-Oroszország gazdaságpolitikájának összehasonlítása. Ennek kapcsán már régebben is felmerült a kérdés, hogy a Tanácsköztársaság gazdasága megfelel-e a hadikommunizmus ismérveinek? Nézetem szerint a Tanácsköztársaság gazdaságában feltalálható sok rokon vonás az oroszországival, de hadikommunizmusról mégsem beszélhetünk. Egyrészt nem volt szükség rá: nem volt olyan rlagy az ínség, másrészt nem volt lehetséges: a külső nyomás és a belső ellenforradalom ereje, a munkás—paraszt szövetség gyengesége a javak elosztása terén nem tett lehetővé hasonló radikalizmust. Annál gyorsabb volt a szocializálás üteme, nemcsak a rendeletekben, de még a természetszerűleg valamennyire elmaradó végrehajtásban is. Tehát hadikommunizmus helyett pontosabb a szocializmus haladéktalan, ugrásszerű megvalósításának gazdaságpolitikájáról beszélni.

Befejezésül néhány olyan feladatot említenék meg, amelyeknek elvégzése jórészt még előttünk áll. Miután a párttörténet, a hadtörténet, a külpolitika feltárása terén jelentős eredményeket értünk el, ideje lenne tüzetesebben megvizsgálni a forradalom belső struktúráját, túlmenve az olyan általános fogalmakon, mint a munkásosztály vagy kispolgárság, sokoldalúan, a történeti szociográfia eszközeit is igénybe véve tisztázni a magyarországi társadalom szerkezetét és mozgását, megalapozva mind a politikai irányzatok bázisának pontos meghatározását, mind az életmód, az életszínvonal, a termelési mód alakulásának részletes és összetett vizsgálatát. Különösen a falusi és városi kispolgárság összetétele áll még tisztázatlanul előttünk, néhány érdekes kezdeményezés után is. Meg kellene vizsgálni a társadalom politikai arculatát alapvetően meghatározó termelési viszonyok mellett az olyan más tényezők érvényesülésének arányát, mint a nemzeti, vallási struktúra, az állam pontos helyzete az adott társadalomban, konkrét helyzetekben létrejövő ideiglenes erőcsoportok kialakulása. A helytörténetírás művelése hozzájárulhat ehhez és más kérdések megoldásához is, ha sablonok vagy kuriózumok felvázolása helyett az általános és a konkrét, a szándék és a megvalósulás viszonyának tudományos vizsgálatára törekszik.

31